Századok – 1989

Közlemények - Soós László: Központi intézkedések a filoxéra elleni küzdelemben (1872–1881) V–VI/675

702 SOÓS LÁSZLÓ ram, amely a magyarországi szőlőművelés és borkezelés magasabb szakmai szintre emelésével, valamint a borkereskedelem megszervezésével kívánta az ültetvények megmentéséhez, továbbá az újratelepítésekhez szükséges anyagi erőforrásokat meg­teremteni. Eme célok megvalósítására a kormány 1879 őszén - borászati kormány­biztosi ranggal - a kiváló szőlészként ismert Miklós Gyulát kérte fel. Miklós Gyula kormánybiztosként elsősorban a korszerű szőlészeti és pincekezelési szakismeretek elterjesztésével a magyar borok világpiaci versenyképességét kívánta növelni. A tu­dásanyag minél szélesebb körben történő átadására nem csupán az egymás után ala­pított vincellér-képezdéket használta fel, hanem a borvidékeken szakmai bemutató­kat és előadásokat tartó borászati vándortanárok kinevezésével a termelők helyszíni továbbképzését is megvalósította. A Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium szakemberei az öt borászati kerület élére kinevezett vándortanárok részére 1880. nov. 20-án eligazí­tást tartottak. A megbeszélés alapján minden tanárnak kötelességévé tették, hogy már 1881-ben a területét bejárja és a szőlőművelés, valamint a borok kezelésének helyi szokásait feltérképezze. Ezzel egyidőben a nevezetesebb borvidékek központ­jaiban a szőlőművelésről (telepítés, kezelés, szaporítás) és a kártevők elleni véde­kezésről előadásokat tartottak. Ősszel a nagyobb gazdaságokban mintaszüreteket szerveztek, ahol a különböző fajták gondos szétválogatásával, a must optimális kö­rülmények között történő erjesztésével igyekeztek a lehető legjobb minőségű bor előállítását megalapozni. Külön gondot fordítottak arra, hogy a pincekezelés szak­szerű módozatait a termelők elsajátítsák.6 6 A borászati kormánybiztos közvetlen felügyelete alatt álló vándortanárok ügyeltek arra, hogy egy-egy vidék ültetvényeibe lehetőleg azok a szőlőfajták kerül­jenek, amelyek a helyi talaj- és éghajlati viszonyoknak a legjobban megfelelnek, továbbá az egységes tájjellegű bortermelés kialakításához is megfelelő alapot biz­tosítanak. E munka hatékonyságának növelése és egyes borvidékeink hagyományos arculatának megőrzése érdekében jegyzékbe foglalták azokat a Magyarországon ho­nos szőlőfajtákat, amelyeket az amerikai alanyokba oltva termesztésre javasoltak. A szőlőtermelők jövedelmét mérsékelte az a körülmény, hogy Magyarorszá­gon csak két nagy borpiac működött, nevezetesen a budapesti és a pozsonyi. A vi­déki gazdák árui 4-5 közvetítőn keresztül jutottak el a fogyasztóhoz, így a haszon jelentős része nem a termelők, hanem a kereskedők kezébe került. Ezen a helyze­ten kívánt a kormány változtatni, amikor 1881 májusában Budapesten az Országos Központi Mintapincét megnyitotta. A borászati kormánybiztos felügyelete alatt ál­ló intézet munkatársai nem csupán a budapesti raktárakban elhelyezett italok szak­szerű kezelését végezték el, hanem minden jelentkező birtokos terméséből - ár és az eladásra szánt mennyiség megjelölésével - mintapalackokat állítottak ki, így a bel- és külföldi kereskedők ezen a helyen szinte az egész hazai borkészlettel meg­ismerkedhettek. Ugyancsak a magyar borok népszerűsítését szolgálta az 1880-ban első ízben összeállított borászati törzskönyv, amely francia, német és magyar nyel­ven kínálta a vásárlóknak hegyvidékeink legjobb termékeit.6 7 66 OL К 168-1881-5-21700 Miklós Gyula borászati kormánybiztos jelentése br. Kemény Gábor földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter részére. Budapest, 1881. dec. 31. 67 Uo.

Next

/
Oldalképek
Tartalom