Századok – 1989
Közlemények - Soós László: Központi intézkedések a filoxéra elleni küzdelemben (1872–1881) V–VI/675
700 SOÓS LÄSZL0 szerint a helyi filoxéra bizottságok és biztosok felelősek azért, hogy a zárlat elrendelése után az előírt tilalmakat tiszteletben tartsák. Természettudósaink a hazánkban eddig ismeretlen védekezési eljárások kipróbálását is szorgalmazták. Ilyen új módszerként került szóba az ún. biztonsági övezet létesítése, amikor a Szentendrén felfedezett kártevő a szomszédos budai borvidéket fenyegette. A munkát szorgalmazó Miklós Gyula borászati kormánybiztos és Horváth Géza szerint a város határában a fertőzött és egészséges szőlők érintkezési vonalán mindkét irányban mintegy 50 holdnyi területen a tőkéket kivágják, és az így kialakított földsávot fákkal ültetik be. A tervezet közel 80 000 forintos költséggel számolt, amely összeg egyaránt terhelné a kincstárat, valamint az érintett szentendrei és budapesti szőlősgazdákat. A többszöri tárgyalás után a termelők körében az a vélemény alakult ki, hogy számukra ez az eljárás csak akkor elfogadható, ha a kezdeményezők a munka eredményességét előre garantálják.5 9 A birtokosok fenti követelésének indokoltsága akkor vált igazán egyértelművé, amikor a filoxéra szárnyas egyedeit hazánkban is megtalálták. Az első példányokat 1880. júl. 20-án Szaniszló Albert, a Kolozsmonostori M. Kir. Gazdasági Tanintézet tanára gyűjtötte be a Szilágy megyei Peéren. Ezzel érvényét vesztette az a nézet, hogy a rovar ebben a formában Magyarországon nem terjed. Mivel a biztonsági övezet a repülő kártevő ellen nem nyújtott védelmet, ezért az egész elgondolás lekerült a napirendről. A biztonsági övezetre emlékeztető kudarccal végződött az ún. elárasztásos módszer alkalmazására tett hazai kísérlet is. A Fehértemplom határában lévő 30 kat. hold fertőzött szőlőt szándékoztak ezzel az eljárással mentesíteni, mivel ez a filoxéra góc a környéken 20 000 hold ültetvényt veszélyeztetett. Ez a munka - franciaországi tapasztalatok szerint - csak akkor hozhatott eredményt, ha a területet sikerült legalább öt héten át állandóan víz alatt tartani. A fehértemplomi kísérlet azon bukott meg, hogy a magas költséggel fúrt kutak a szükséges vízhozamot nem biztosították.6 0 1881 tavaszán az Állandó Phylloxera Bizottság tagjaira várt a feladat, hogy a fertőzött gócok megsemmisítésére vonatkozó határozatok végrehajtási utasításait kidolgozzák. A munkát nehezítette, hogy a fél holdnál kisebb területen engedélyezett irtások elvégzését jogi problémák is hátráltatták. Előfordult, hogy miután a kártevőt felfedező szakember javaslatára a rovarral lepett szőlőt kivágták, a tulajdonos kártérítési kérelemmel fordult a minisztériumhoz, mert az eljárást elhamarkodottnak és számára károsnak tartotta.61 A további viták elkerülése érdekében az Állandó Bizottság javaslata alapján az Országos Phylloxera Bizottság 1881. aug. 23-i ülésén újabb határozat született. A testület döntése értelmében irtás csak a negyed holdnál kisebb területen végezhető, a nagyobb filoxérával lepett foltokon a gyérítéses eljárás alkalmazható. Szigorú feltételként szerepelt, hogy mindkét mentesítési forma esetén a munkák elkezdéséhez a tulajdonos írásbeli hozzájárulása szükséges.62 60 Vo. 61 Uo. Helvey Laura leányfalusi lakos panasza Kerntler Ferenc ellen. 1881. 62 Uo. Az Országos Phylloxera Bizottság ülésének jegyzőkönyve. Budapest, 1881. aug. 23.
