Századok – 1989

Közlemények - Soós László: Központi intézkedések a filoxéra elleni küzdelemben (1872–1881) V–VI/675

Soós László KÖZPONTI INTÉZKEDÉSEK A FILOXÉRA ELLENI KÜZDELEMBEN (1872-1881) A filoxéra megjelenése Európában Az Osztrák-Magyar Monarchia megalakulását (1867) követő politikai konszolidáció a magyar mezőgazdaság fejlődésére is jótékony hatást gyakorolt. A megélénkülő kereskedelem által kialakított, a korábbinál lényegesen nagyobb piackörzetek lehetővé tették, hogy szőlészeink a mennyiség növelése mellett a minőségi bortermelés programját is napirendre tűzzék. A mezőgazdaság korszerűsítésén fáradozó Országos Gazdasági Egyesület tagjai például a hagyományos, főleg borszőlők termesztésére épülő magyar kertkultúra megújulásának akadályát a megfelelő szőlészeti és borászati ismeretekkel rendelkező szakemberek hiányában látták. Ezért szorgalmazták, hogy az ország nevezetesebb borvidékein a szakosított oktatást megvalósító „vincellér" képezdéket hozzanak létre. Igaz, a már meglévő tanintézetek (például: az 1797-ben Festetics György által létrehozott keszthelyi Georgikon, továbbá az 1818-ban alapított Magyaróvári Gazdasági Akadémia) és a földműves iskolák hallgatói számára előírt tananyag tartalmazott szőlészeti ismereteket, de a speciális oktatást ez nem pótolta. A fenti törekvések szellemében került sor még 1860-ban a Budai Vincellér-Képezde felállítására, amelyet - a növekvő igények következtében - 1870-ben a Bihar megyei Érdiószegen, majd 1873-ban a Zemplén megyei Tarcalon újabb, hasonló iskolák megnyitása követett.1 A szőlészeti szakismeret körének bővülésére utal, hogy amíg a budai és érdiószegi tanintézetekben a hallgatók oktatási idejét két évben állapították meg, addig a Tarcalon felállított iskolában már a hároméves képzést vezették be. (Hasonlóan három évben határozták meg a tanulmányi időt az 1881-ben alapított nagyenyedi és ménesi vincellér iskolákban is.) i Az 1870-es évek elején tapasztalható gazdasági átalakulás keretében nem csupán a szőlőművelés és borkezelés korszerűsítése került előtérbe, hanem a bővebb 1 és zamatosabb termést hozó csemegefajták iránt is megnőtt a kereslet. Mivel a hazai szőlővessző-kereskedők a gyorsan növekvő igények kiszolgálására nem voltak felkészülve, ezért a termelők megrendeléseikkel a francia, olasz és osztrák, sőt egyes esetekben amerikai telepeket keresték meg. A magyar birtokosok az új ültetvényeikhez főleg a Dél-Ausztriában fekvő klosterneuburgi szőlészeti és borászati szakiskola szaporító telepéről vásároltak 1 Matlekovits Sándor: Magyarország közgazdasági és közművelődési állapota ezeréves fennállásakor Budapest, 1897. I. 328.