Századok – 1989
Közlemények - Miskolczy Ambrus: Az 1948–49-i magyar forradalom bajor szemmel (A diplomáciatörténet és az imagológia határán) V–VI/644
660 MISKOLCZY AMBRUS ezért is, Ausztria és Poroszország egyelőre csak német tartományaikkal lehettek volna az államszövetség tagjai, bár esetleges komolyabb konfliktus elsimítása és a német hegemónia biztosításának érdekében a belépés, ill. a felvétel lehetőségét biztosítja Magyarország, Ausztria olasz tartományai és Poznan részére, miközben Dánia és Hollandia német tartományai már bekerültek volna. (A cári Oroszországnak a bajorok által németnek nevezett tartományairól bölcsen hallgatott a tervezet, ugyanis, mint későbbi feljegyzésekből kiderül, készítői tartottak attól, hogy a cári birodalom is be akar majd lépni a Bundba.)38 Miután a tervezet a népszuverenitás kérdését gondosan megkerülte, szabadság helyett szabadságokról szólva, az állampolgári jogokra való utalás és az alkotmányos jogok és szabadságok védelmének ígérete nem volt elég, és ezért a frankfurti partlament többsége csak elutasíthatta, bár sok minden megszívlelendőt találhatott volna benne. A hegemóniára igényt tartó Poroszországnak eleve ellenszenves lehetett a tervezet, a porosz király, akihez fordulva Miksa a bajor elképzeléseket el akarta fogadtatni, egyelőre kiváró politikát folytatott. Miután a Habsburg volt a legtekintélyesebb német uralkodóház, Münchenben nyilván kíváncsiak voltak az osztrák követ véleményére. De míg a tanácsadók, köztük a leköszönt Lajos király, a 36 paragrafusos tervezettel kapcsolatban részletesen kifejtette véleményét, Luxburg, a túlbuzgó udvaronc módjára, alaposan megdicsérte a tervezetet, mondva, hogy ez a legbiztosabb út a bajor érdekek érvényesítésére. Jelezte, hogy közölte a Frankfurtba utazó liberális ausztriai ellenzéki tekintéllyel, Andriannal, és végül megvalósításának esélyeit a nemzetközi helyzettől tette függővé. Másodszor már kimerítőbben válaszolt a hozzá intézett kérdésre, arra, hogy Ausztria miként viszonyul Frankfurthoz. A frankfurti parlament ugyanis október 27-én megszavazott alkotmánytervezetében elrendelte, hogy Ausztriának, ha az egységes Németország része akar lenni, le kell mondania nem német tartományairól. (Jellemző, Luxburg mintha az idő kerekét vissza szerette volna forgatni a helyes november 8-i dátum helyett egy hónappal korábbit írt elaborátumára.) Bár e dokumentum értékelője szerint Luxburg a bécsi kongresszus értékrendszerében gondolkodott, és képtelennek bizonyult a szélesebb összefüggések felismerésére,3 jóslatai, rövid távon többé-kevésbé helyesnek bizonyultak. „Ausztria soha nem fog beleegyezni abba, hogy német tartományait a monarchia testéről leválasszák." A Habsburg-birodalom kimaradása a német egységből azzal fenyeget, hogy szláv hegemónia érvényesül. Ez a félelem komoly mozgató erő volt. Luxburg úgy dicsérte a bajor politikát, hogy egyben kritizálta is. Németország egységét és felemelkedését - írta - a májusi bajor tervezet jobban szolgálta volna, mint a formálódó frankfurti alkotmánytervezet. Egyébként „az 1815-i szövetségi alkotmány önmagában elégséges volt. Ausztria és Poroszország akadályozták állandóan meg, hogy kivitelezése megfeleljen az alapeszmének. Ki áll jót, hogy a jövőben ez a két nagyhatalom az éppen adott alkotmányt nem sérti meg, csak azzal a különbséggel, hogy a másod- és harmadrangú német államok gyengítése és leigázása könnyebben fog menni. Nem értem tehát, hogy mi Bajorországban miért akarjuk a szükségesnél jobban 38 GH Max II. 76-6-36 (21-2-102) feltehetően a továbbiakban majd bemutatott Pfordtennek operátuma (Deutschland vis-à-vis von Europa folgende Politik zu befolgen) Miksa király javításaival. 39 Glaser: Die Rechnung, 229.
