Századok – 1989
Közlemények - Miskolczy Ambrus: Az 1948–49-i magyar forradalom bajor szemmel (A diplomáciatörténet és az imagológia határán) V–VI/644
BAJOROK AZ 1848-49-ES FORRADALOMRÓL 661 a birodalmat megjavítani, a birodalmi központi hatalmat miért támogatjuk..." Luxburg arra célzott, hogy Bajorország miért nem szakít Frankfurttal, amikor Ausztria nem fog vele tárgyalni, a kis német államokkal nem lehet semmire menni, és így Németország sorsa főleg Berlintől függ. De Bajorország is megfelelő pillanatban jelentős szerepre van hivatva. Tíz nap múlva már ezt a szerepet is megpróbálta körülírni. De munkája inkább a bajor különállás apológiája lett. A bajor politika mozgáslehetőségeit nem tudta és nem is tudhatta felvázolni. Pedig „Bajorország kivételesen jó helyzetben van. Németország harmadik hatalma. Az egyetlen tisztán német." Amennyiben azt hangsúlyozta, hogy a német egység csak az érdekelt államok szerződése útján jöhet létre, az uralkodó és kormányzata véleményét visszhangozta. Az viszont már a kormányzat kritikája volt, amikor azt tette szóvá, hogy elég, ha hatalomra kerül egy, az ország által tisztelt miniszter, és a bajor képviselőház „a bajor nemzetiség fenntartása" mellett foglal állást, ez ugyanis nem akart Frankfurt ellen állástfoglalni. Természetesen a triász-eszményt tartotta a legésszerűbbnek, de a demokratikus törekvésekkel szemben jelezte - eléggé igenelve - annak lehetőségét, hogy egy német fejedelem vagy hadvezér vágja majd ketté a német egység gordiuszi csomóját. Kicsit mintha a bajor külpolitika kritikájaként írta volna ezt. Hiszen pontos képet Bajorország külpolitikai helyzetéről és Frankfurthoz való viszonyáról nem adhatott, bár ezt a látszatot akarta kelteni, mert látnia kellett, hogy az osztrák vezetőkörök, amíg a minisztérium alakítása nem ér véget, a német kérdésben nem nyilatkoznak, sőt a magyar és olasz ügyek állván a figyelem homlokterében, szándékosan elhanyagolják azokat.4 0 München nem érte be ezzel. A Luxburgnál is konzervatívabb Kari Maria von Aretin személyében különmegbízottat küldött az osztrák udvarhoz Olmützbe.4 1 Kézzel fogható eredményt ó sem tudott elérni, pedig december folyamán kétszer is igyekezett szóra bírni Felix von Schwarzenberg herceget, aki már hozzálátott a neoabszolutista rendszer kiépítéséhez. December elején csak azt sikerült megtudni tőle, hogy Ausztria nem mond le legitim német befolyásának érvényesítéséről. Hogy miként, azt december végén sem sikerült megtudni. Mert amíg a miniszterek, például Bruck arról beszéltek, hogy eljön az idő, amikor Ausztria, Poroszország és Bajorország kézbe veszik a dolgot, az ellenforradalom karmestere kicsit lekezelő és sokat sejtető módon azt fejtegette: „Németország nagyobb egysége olyan általános követeléssé vált, hogy nem lehet visszautasítani. Poroszország e követelésnek nem tud ellenállni. Önök Bajorországban szintén nem. De mi Ausztriában képesek vagyunk és részben kell is." Nem kétséges, hogy ama bizonyos schwarzenbergi elképzelés volt már körvonalazódóban, amely szerint az egységes Ausztria, saját hatalmi céljai érdekében az újjászervezett, némileg egységesebb Németország mozgatójává válik, valóra váltva a 70 milliós birodalom álmát. Az is lehet, hogy az osztrák udvarban ismerték Aretin történetírói munkásságát is, azt a 16. századi külpolitikai viszonyokról szóló könyvét, melyben a bajor-osztrák szövetség szükségessége mellett a Habsburg-ház területéhségét és hálátlanságát is emlegette. Lux-40 Lásd 37. jegyzet. 41 Michael Doeherl: Bayern und Deutschland. Bayern und die deutsche Frage in der Epoche des Frankfurter Parlaments. MUnchen, 1922. 237.
