Századok – 1989
Tanulmányok - Popély Gyula: A felvidéki magyarság számának alakulása az 1921. és 1930. évi csehszlovákiai népszámlálások tükrében I–II/44
A FELVIDÉKI MAGYARSÁG SZÁMA 1921-BEN ÉS 1930-BAN 61 ti, amely kihallgatja az érintett felet, és haladék nélkül döntést hoz. E döntés ellen beadott fellebbezés nem bír halasztó hatállyal."5 ' A népszámlálási kormányrendelet 22. és 23. paragrafusa tehát már eleve lehetővé tette, mintegy „törvényesítette" a számlálóbiztosok, ellenőrök és felettes politikai hatóságok önkényes eljárását a megszámláltakkal szemben, amennyiben azok nemzetiségi bevallásai nem lennének összhangban a hivatalos elvárásokkal. A 86/1930. sz. kormányrendelet 6. paragrafusa - mint arra fenntebb már rámutattunk - úgy intézkedett, hogy a népszámlálás az 1921. évi gyakorlathoz hasonlóan részben számlálóívek, részben összeírási ívek alkalmazásával bonyolítandó le. A döntés joga ebben a vonatkozásban az egyes - csehországi, morvaországi, szlovákiai, kárpátaljai - országos hivatalokat illette meg. Amint az jó előre várható volt, ezen a téren ismét a magyarság számára hátrányos döntések születtek. A csehországi és morvaországi országos hivatalok számlálóívek alkalmazása mellett foglaltak állást, ezzel szemben mind a szlovákiai, mind a kárpátaljai országos hivatal az összeírási ívek használata mellett döntött. A Szlovákiai Országos Hivatal például 1930. szeptember 11-én közzé tett 301./1930. sz. körrendeletében minden indoklás nélkül olyan értelemben utasította az illetékes hatóságokat, hogy a lebonyolításra kerülő népszámláláskor a számlálóbiztosok Szlovákia egész területén összeírási íveket kötelesek használni, amelyek kitöltésére csakis a biztosok hivatottak.5 8 Hasonló módon intézkedett a Kárpátaljai Országos Hivatal is. Ezekben az országrészekben tehát a számlálóbiztosoknak még nagyobb lehetőség adatott érvényesíteni befolyásukat a megszámláltakra, illetve valamilyen praktikával nyomást gyakorolni reájuk és — amennyiben az szükségszerűnek tűnne - módosítani azok nemzetiségi bevallását. * * * Az egész csehszlovákiai magyar társadalom rendkívülien fontos eseménynek tartotta a decemberben lebonyolításra kerülő népszámlálást; annak politikai jelentőségével mindenki kellőképpen tisztában volt. A magyar politikai pártok figyelme már 1930 nyarától a sorra kerülő népszámlálásra összpontosult. E pártok vezető politikusai, parlamenti képviselői, valamint e pártok sajtója igyekeztek mindent elkövetni annak érdekében, hogy a kisebbségi magyarság valamennyi rétege kellő nemzeti öntudattal felvértezve állja ki az 1930 decemberében sorra kerülő nagy próbát. A magyar pártok parlamenti képviselői 1930 őszén megalakították a Magyar Parlamenti Pártok Népszámlálási Bizottságát, amelynek elnökévé Törköly József nemzetgyűlési képviselőt, a Magyar Nemzeti Párt országos elnökét választották. Törköly képviselő már a népszámlálás előtt egy hónappal megfújta a „riadót" a Prágai Magyar Hírlap hasábjain. Az egész csehszlovákiai magyar társadalmat figyelmeztette az elközelgő népszámlálás rendkívüli fontosságára a magyarság számára. „1930. december 1-én meg kell mondanunk, hogy vagyunk és lenni akarunk!" - írta buzdítóan Törköly képviselő. „Ki kell kiáltani, hogy a magyar lélek a nagy 58 Krajinsky veslník pre Slovensko III. Bratislava 1930., 435.
