Századok – 1989
Tanulmányok - Fekete László: Protoindusztrializáció: a történelmi korszakváltás elmélete avagy a történelemelmélet korszakváltása V–VI/606
PROTOINDUSZTRIALIZÁCIÓ 635 és racionalizálni. A társadalmi cselekvések együttese nem értelmezhető egy eleve szűkebb, választott gazdasági elemek segítségével megszerkesztett világon belül. Bár ez utóbbi feltevés a protoindusztrializáció elméletében közvetlenül nem merül fel, itt erre is ki kell térnünk. Mert szerzőink többségének előfeltevése egyértelműen az, hogy az ipari társadalom egésze - amelynek eredetét végső soron kutatják -, modellizálható és leírható „tiszta" gazdasági elemek segítségével, amelyek a társadalmi cselekvések együttesének materiális alapjául szolgálnak, ezért szükségképpen igyekeznek az átmenet lényegét ezekkel a feltételezett gazdasági kulcskategóriákkal leírható 17-18. századi gazdasági jelenségekben megragadni. így a feudális világ „nem-átgazdaságosítható" részei, e korszak szoros interakciója saját kultúrájával, gondolkodásával, szokásaival, hagyományaival jogrendszerével, intézményeivel, hitével, politikájával együtt kívül marad a vizsgálódás körén, minthogy ezeket a szférákat úgy szemléli, amelyek önmagukban ugyan nem tisztán a gazdaság derivátumai, de eleve másodlagosak egy gazdasági kategóriákkal megalkotott világ, az ipari társadalom genezisének szempontjából. Hiba lenne persze ebben a szemléletben egy egyszerű társadalomelméleti eklekticizmust látni, amely szerint az ipari társadalom eredeti jellegzetessége a gazdaság kulcskategóriái segítségével megragadhatók, mivel a társadalmi cselekvések együttesének immateriális világa a gazdasági cselekvés materiális világa által meghatározott, míg a feudális világ az élet materiális és immateriális részeinek egysége. A társadalmi átmenetek 1960-as évekbeli elméletei, amelyek többnyire azt feltételezik, hogy a feudalizmus is, a kapitalizmus is ugyanazon korlátozott számú formációépítő elemnek a kombinációja, ugyan mentesek ettől az eklekticizmustól, de korántsem a történelem teleologikus felfogásától, amikor a történeti jelenségek pusztán a nagy rendezőelvnek megjelenítésére szolgálnak.5 2 S mint napjainkban tapasztalható, a társadalomtudományokat ért kihívás nyomán folyik a menekülés ettől a teleologikus szemlélettől. Úgy gondoljuk, hogy mindkét közelítés áthidalhatatlan elméleti problémákat vet fel a történeti vizsgálódás számára. A feudális és az ipari társadalom felfogásának a protoindusztrializáció elméletében fellelhető eklekticizmusa oda vezet, hogy a feudális Európa 17-18. századi fejlődéséből egyáltalán nem következik a protoindusztrializáció, az ipari forradalom, az ipari társadalom kialakulása. A feudális társadalom ezen felfogása szerint a feudális világban önmagában nincs semmi, ami az ipari társadalom kialakulását előfeltételezné; hogy mégis ez történt, annak a feudális világ intézményein - a manoriális rendszeren, a manufaktúrán, a feudális városon, a világpiac késő feudáliskori és koraújkori rendszerén, az abszolutizmuson stb. - kívül létező tényezőknek van kizárólagos szerepe. A feudalizmusból az ipari társadalomba való átmenet értelmezése szerint a feudális és az ipari társadalmak diametrius ellentétei egymásnak, s ezt az önellátás, a luxuscikkek távol-52 Althusser, L. etc. (1965): HinJess. B.-Hirst, P. Q. (1975) 308-323.: Nagel. E. (1961) 401-428. és ив. (1979); a marxi szakaszelmélet elemzését ld. Engelberg, E. (1978). Mi egyébként az 1960-as évek során keleten és nyugaton egyaránt jelentkező koncepciókat mai meghaladottságuk mellett is monumentális elméleti kísérleteknek tartjuk. A hasonlóan gazdag, az átmenettel kapcsolatos történeti irodalom elméleteivel, amelyek H. Pirenne, M. Dobb, P. Vilar, P. Sweezy, G. Duby és mások nevéhez fűződnek, egy önálló tanulmányban szeretnénk foglalkozni.
