Századok – 1989
Tanulmányok - Fekete László: Protoindusztrializáció: a történelmi korszakváltás elmélete avagy a történelemelmélet korszakváltása V–VI/606
632 FEKETE LÁSZLÓ és erdei termékeit, Svédország vasát és acélját dolgozták fel, angol, svájci, francia, holland navigációs műszereket építettek be. Mindez a regionális és nemzetközi munkamegosztásnak, valamint a különféle gazdasági szervezeteknek, a kereskedőtársaságoknak, a céheknek, a manufaktúráknak, a parasztgazdaságoknak magas fokú együttműködésén alapult. S természetesen a kereskedelmi vállalkozó volt az, aki előmozdította a különféle gazdasági szervezetek együttműködő rendszerének kialakulását. Még a textilipar esetében is, amelyet a vidéki háziipari tevékenység fő területének lehet nevezni, a textiliák kikészítése, festése vidéki vagy városi manufaktúrákban történt. Nagyon nekhéz nem észrevenni, hogy a kereskedőtőke inkább a gazdaság eddig elszigetelt régiói és szervezetei közötti közvetítés munkáját végezte, mintsem a különbözeti profit reményében egyszerűen vidékre vonult. A vidéki háziipar felemelkedésének egyik okát, mint már korábban láttuk, számos szerző a világpiac igényeit kelégíteni képtelen városi ipar konzervativizmusának tulajdonítja. De fordítsuk meg úgy a kérdést, hogy vajon a vidéki háziipar képes lett volna a 17-18. századi gazdaság igényeinek kielégítésére? Mint látjuk, Charles és Richard Tilly, valamint F. Mendels korábbi világosan körülhatárolt, többé-kevésbé egyszerű kategóriájának jelentése, amely szerint az európai társadalmak fejlődése a protoindusztrializáció korszakán halad az ipari forradalom, az ipari társadalom megteremtése felé, a regionális kutatások fényében az 1980-as évekre számottevően módosult. Az első tanulmányok ugyan meghatározták a protoindusztrializációnak, mint társadalmi-gazdasági formációnak eredeti jellegzetességeit, de ezeknek a jellegzetességeknek funkciója a különböző régiókban teljesen eltérő, legalábbis a jellegzetességek funkciójának értelmezései eltérőek. Röviden: a fogalom elvesztette paradigma-értékét.47 Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a protoindusztrializáció társadalmi, gazdasági, kulturális jellegzetességeinek viselkedését, egymást erősítő és gyengítő mechanizmusaikat az általánosítás reménye nélkül, csak a történeti régiók szintjén érdemes és lehet vizsgálni, az mindenesetre biztos, hogy az ilyen történeti struktúrák megértéséhez a funkcionális magyarázat nem tűnik különösebben gyümölcsözőnek.4 8 így most egyszerre van birtokunkban egy archaikus, egy átmeneti-archaikus, és egy átmeneti gazdasági rendszer elmélete. Eszerint 1) a protoindusztrializáció az ipari forradalom, a modern gyáripar, az ipari társadalom kialakulásának előkészítő szakasza, 2) egy archaikus gazdasági szervezet, amely az olcsó munkaerőkínálat, a technikai-technológiai innováció irán-47 Ha például megvizsgáljuk a protoindusztrializáció elmélete „klasszikus" korszakhatárainak változását, azt állapítjuk meg, hogy az utóbbi néhány évben megjelent tanulmányok azt, mint egy 19. századi jelenséget tárgyalják az európai kontinensen. A történeti vizsgálódások korszakhatárának ilyen lényeges módosulása miatt maga az eredeti probléma - a felhalmozás kezdeteinek, az átmenetnek problémája - válik érdektelenné. Vajon lehet-e, értelmes-e az ipari társadalom a tőkefelhalmozás genezisét keresni a nemzetközi tőkeáramlás, technikai-technológiai transzfer, a munkaerő kontinentális méretű és kontinensek közötti migrációjának évszázadában? A fentiekkel kapcsolatban ma is nagyon tanulságos az 1960-as évek közepén az „önálló tőkés fejlődés", illetve a paraszti textilipar kérdéséről nálunk lezajlott vitát (Tolnai Gy„ Berend T. I., Ránki Gy„ Katus L„ Simon P., Gyimesi S. és mások) újraolvasni. A vita számos alapkérdése - mutatis mutandis -a protoindusztrializáció irodalmában is felmerült. 48 A funkcionális magyarázat bírálatához Id. Elster. J. (1983) 49.; Habermas. J. (1982) 369.
