Századok – 1989

Tanulmányok - Fekete László: Protoindusztrializáció: a történelmi korszakváltás elmélete avagy a történelemelmélet korszakváltása V–VI/606

PROTOINDUSZTRIALIZÁCIÓ 625 kereskedelmi kapcsolatok kiépülésével messze túlterjedt Európa földrajzi hatá­rain.3 2 Mint Hans Medick hozzáteszi, a vidéki kézműipar felemelkedése, virágkora és agóniája nem magyarázható kizárólag a feudális gazdaság nemzetközi szervezeté­ben zajló folyamatokkal. A protoindusztrializáció évszázados folyamatainak vizsgá­latát a mikrovilág, a család, a parszti háztartás elemzésével kell kiegészítenünk, amelyekből maga az egész rendszer fejlődésének dinamikáját merítette. A protoin­dusztrializációs háztartás elvesztette a mezőgazdasági termeléstől való függőségét, és mind a termelés, mind a fogyasztás terén a nemzetközi, a regionális és helyi piacokon zajló gazdasági folyamatoktól függött.33 Annak ellenére, hogy a protoin­dusztriális háztartás elveszítette tisztán mezőgazdasági jellegét, a tradicionális paraszti gazdaság intézményi elemei számos vonatkozásban megmaradtak az új for­ma szervező tényezőinek. Medick a család és háztartás alapvető funkcióinak elem­zése során Csajanov módszerét, kategóriáit veszi át. Ahogy Csajanov, úgy Medick is a prekapitalista parasztgazdaság racionalitását keresi, amelynek sem nem az egy­szerű önfenntartás, sem nem a profitnövelés, felhalmozás nem célja, szerkezetétől teljesen idegen. Ezért Medick a protoindusztriális paraszti háztartás sajátosságát s gazdasági törekvését abban látja, hogy a családi alapon szerveződő termelés folya-32 Medick feltételezése az, hogy a koraújkori városi gazdaság már nem tudta kielégíteni a táguló világpiac igényeit, részben ezeknek az igényeknek felelt meg a vidéki háziipari termelés. (Ismét egy köz­bevetés: vajon indokolt-e a városi gazdaság szigeteiről, egyidejűleg egy ezektől elkülönült világpiacról beszélnünk, amelyet nyilvánvalóan a feudális gazdaság városi „szigetei" hoztak létre.) Eszerint a feudá­lis gazdaság más intézményei — a városi ipar szervezetei, a manufaktúra stb. — létrehozta ugyan ezt a vi­lágpiacot, s most ezek az intézmények az általuk teremtett világpiac puszta reprodukciójára képesek. Ta­lán szükségtelen utalnunk rá, hogy a világpiac kialakulásának és továbbfejlődésének ez a magyarázata távolról sem meggyőző. Bizonyára lehet a vidéki háziipar progresszív gazdasági szerepe ellen és mellett érveket felhozni. Az elképzelés valódi problémája azonban az, hogy a világpiac — ahogy „cáfolhatatlan" történeti érveink szüksége kívánja — hol explanans, hol explanandum. A világpiacot először is úgy ma­gyarázzuk, hogy azt a feudális világ (explanans) megteremtette, tehát eleve feltételezzük, hogy ehhez a feudális világhoz szükségképpen tartoznia kell egy világpiacnak (explanandum). S mikor a protoinduszt­rializáció jelenségének magyarázata kerül a sorra, akkor azt kell feltételeznünk, hogy ehhez a világ­piachoz (explanans) kell tartoznia a protoindusztrializációnak (explanandum), mert - ki tudja miért - a feudális világ intézményeinek és ezen intézmények által teremtett világpiacnak a kapcsolata egyszeriben nem lett olyan magától értetődő, sőt egyenesen az következik a bizonyítások eme sorából, hogy kell lennie egy hosszabb vagy rövidebb szakasznak a történelemben, amikor a világpiac önálló életet élve el­szakad az őt létrehozó feudális világ intézményeitől, és saját terjeszkedéséhez adekvát gazdasági formát teremt. Szerzőnk értelemszerűen úgy véli, hogy minden definíció tartalmaz egy axiómát, s minden defi­níció egy propozíció, amely nem verifikálható, de ezt nem is szükséges megtennünk, mert az magától értetődő. Esetünkben a bizonyításra szoruló állítások menetrendszerűen axiómákká válnak, így a bizo­nyítások során azt kellene természetesnek tekintenünk, hogy a feudális világ képes létrehozni saját világ­piacát. Majd azt, hogy a visszahúzó feudális világtól önállósuló világpiac képes létrehozni saját gazda­sági bázisát, a protoindusztrializációt. S végül azt, hogy a protoindusztrializáció önálló társadalmi­gazdasági formációvá válva teremti az ipari forradalmat. A világpiac és a mezőgazdasági termelés kapcsolatának koraújkori fejleményeihez a protoinduszt­rializáció elméletének szemszögéből Id. Kriedte, P. (1978) 36-89. és 272-321. 33 Mint már utaltunk rá Wally Seccombe elmélete kapcsán, számos szerző a protoindusztrializá­ciós háztartás függőségét csak a termelés terén hangsúlyozza, míg a fogyasztás terén továbbra is az autar­kia jellemzi életünket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom