Századok – 1989
Tanulmányok - Fekete László: Protoindusztrializáció: a történelmi korszakváltás elmélete avagy a történelemelmélet korszakváltása V–VI/606
626 FEKETE LÁSZLÓ mán egy termelési-fogyasztási egyensúly jöjjön létre. S ha a parasztgazdaság vállalkozik, vagy háziipari tevékenységet folytat, indítékait a fenti egyensúly fenntartására törekedve nem a tiszta, hanem a teljes termék, illetve jövedelem növelése irányítja. A protoindusztriális paraszti háztartás gazdasági tevékenysége többek között azért sem lehet profitorientált, mert a termelésbe fektetett munka költsége állandó, az nem függ szorosan a produktivitástól, s nincs alternatív felhasználási lehetősége.34 A fenti esetben, amikor a munkának nincs alternatív felhasználási lehetősége, tulajdonképpen nem áll rendelkezésünkre pontos mérőeszköz a paraszti háztartás jövedelmezőségének, illetve a termelés költségeinek meghatározásához. Szokatlan állítás lenne azt kijelenteni, hogy a parasztgazdaság termelési költségei tartósan felülmúlták annak jövedelmeit, vagyis a skála-hozadék hosszútávon sülylyedő. A gazdaságelmélet felől nézve talán a különféle „elnyomorodás-elméleteknek", mint a protoindusztrializáció kialakulásának legfőbb történeti erejének a közös tévedése az, hogy a piacnak a cserében tárgyiasult társadalmi-gazdasági viszonyainak tükrében kísérlik meg értelmezni a paraszti közösségek világát, intézményi rendjét, amelyek nem feltétlenül jelennek meg azokban a viszonyokban. Medick ugyanakkor feltételezi, hogy a paraszti háztartás általános törekvését a termelés és a fogyasztás egyensúlyának fenntartására nem a család tagjainak személyes óhajai, hanem az a társadalmi környezet, a hagyományok és szokások rendje szabja meg, amelyben élnek. Ebben a vonatkozásban a tradicionális és a protoindusztriális háztartás társadalmi, kulturális indítékai igen közel esnek egymáshoz. Medick éppen ebben, a protoindusztriális paraszti háztartásnak a tradíciókhoz való ragaszkodásában látja az egész rendszer belső ellentmondását, vagyis abban, hogy a protoindusztriális paraszti gazdaságnak a korábbi időszakból örökölt társadalmi, gazdasági, kulturális stb. indítékai lehetővé teszik a kereskedőtőke számára egy különleges különbözeti profit realizálását, amelyre sem céhrendszer, sem a manufaktúra keretein belül nem képes.3 5 A szerző fejlődéselméleti követekeztetése az, hogy a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet egyik fontos társadalmigazdasági intézménye nem a korai kapitalizmus manufaktúrája, nem a város általában, hanem a kereskedőtőke és a protoindusztriális paraszti háztartás kapcsolata, így ennek az átmenetnek társadalmi képviselője a parasztgazdaság kettős funkcióját megteremtő és őrző réteg, amely a vidéki háziipari termelés mellett mezőgazdasági tevékenységet, vagy a mezőgazdasági termelés mellett háziipari tevékenységet folytat. A protoindusztriális család mikrovilágát az önfenntartó paraszti háztartás szokásai, hagyományai irányították, azonban egy széles társadalmi környezetben a protoindusztriális társadalom gazdasági növekedésének hajtóereje volt. Szemben például a weberi „protestáns etikával", a kapitalizmus genezisének pszichológiai, 34 Ezek a közgazdasági problémák (invariable overhead cost, zero-opportunity-cost) az 1940-es évek végétől - tehát jó két évtizeddel Csajanov újrafelfedezése előtt -, különösen a fejlődő országok gazdaságával, fejlődésének lehetőségeivel foglalkozó munkákban bukkannak fel. A gazdaságtörténeti munkákra gyakorolt hatásuk egészen nyilvánvaló. Ld. ehhez Fei, J. C.-Ranis, G. (1964); Lewis, W. A. (1954) 139-191. Ld. még Kula, W. (1985) kül. 67.; Tschajanow, A. (1923). 35 Mint azt a korábbiakban láttuk Medicknél és más szerzőknél is más összefüggésben, éppen a korábbi hagyományokkal való szakításra kerül a hangsúly. Különösen a demográfiai érvek esetében nyilvánvaló ez.
