Századok – 1989
Könyvismertetések - Sziklai László: Launer István. Egy 1848. évi szlovák röpirat szerzője (Ism.: Szalatnai Rezső) III–IV/550
544 KÖNYVISMERTETÉSEK 550 nok (villicusok) és jegyzők működésében bontakozik ki a valóban tágkörű autonómia. Ezeknek az irányító tényezőknek támogatói az évenként választott magisterek, akik egyházi ügyekben, városi inspektorságban, statútumalkotásban mint egy belső tanács tagjai működnek közre. A comesek (gráfok) működésének tárgyalásakor hangsúlyozza M., hogy ezek idegen testet alkottak a szász corpusban, minthogy etnikailag nem tartoztak közéjük; sajnálatos módon elmulasztja azonban e réteg társadalmi kialakulásának rajzát adni. Pedig sok tekintetben érdekes lett volna rámutatni oly jelenségekre, mint amilyenek a Kelling-család kihaltakor állottak elő, amikor is a falu pénzén akarta visszavásárolni az elidegenedő családtól a főtisztség betöltésének jogát. (Zimmermann-Werner-Gündisch: Urkundenbuch, IV. 401. 1.) Az Andreanumból kiinduló alkotmányfejlődés rajza a külső tanácsnak (centum electi, Hundertmannschaft) tárgyalásakor válik legterebélyesebbé. A székek kormányzásával és a törvénykezés szervezetével kapcsolatban is utalás történhetett volna a sziléziai fejlődés sajátosságaira, ahol is a városblrák és kerületi törvényszékek működése termékeny párhuzamot kínál. (Pfitzner: Die mittelalterliche Verfassungsgeschichte Schlesiens im Lichte polnischer Forschung. Deutsche Hefte f. Volks- u. Kulturbodenforschung 3. Jhg. 1933. 2-22 1.). Összefoglaló szervezetet alkottak a széki és kerületi gyűlések, melyeket negyedévenként tartottak a falusi bírák és esküdtek, hogy hivatalnokokat válasszanak, hadi és adóügyekben határozzanak és statútumokat alkossanak. Ebbe a keretbe már magyarok és románok is bekerülhettek. Ez utóbbiak jelentőségét csak akkor láthatjuk tisztán, ha fellapozzuk a brassói számadáskönyveket és megállaptíjuk a kereskedelemben játszott szerepüket (Quellen zur Gesch. der Stadt Kronstadt in Siebenbürgen I. 497. 1.). Jellegzetes fejezete a könyvnek a polgárjog elnyerésének anyagi feltételeiről írott rész is; a hivatalosan megállapított taxa adatai azonban szintén csak akkor nyernek kellő jelentőséget szemünkben, ha az autonómia szociális viszonyait valamennyire ismeijük (Quellen zur Gesch. der Stadt Kronstadt II. 67. 1., 1536: II, 434, i. 235). A munka tehát több vonatkozásban kívánt volna társadalomtörténeti magyarázatot. E nélkül perspektívája meglehetősen szűk maradt, amelyben nem lehet teljesen áttekinteni a szászság gazdag rétegeződésű, lüktető történeti életét. Hanzó Lajos (Szarvas) SZIKLAI LÁSZLÓ LAUNER ISTVÁN. EGY 1848. ÉVI SZLOVÁK RÖPIRAT SZERZŐJE Budapest 1948. A Pázmány Péter Tudományegyetem Szláv Filológiai Intézet, 60 1. 8°. (SZLÁV FILOLÓGIAI ÉRTEKEZÉSEK 3. SZ.) Rendkívül érdekes arcképvázlatot rajzolt Sz. egy régi szlovák írástudóról, Stefan Launer-ról, Stúr kortársáról és ellenfeléről, sőt ellenségéről, akiről eddig önálló tanulmányt még egyáltalában nem írtak. Prazak Albert hívta fel rá a figyelmet, mivel Stúr-ellenes magatartása, a szlovák népi idióma elutasítása és a cseh bibliai nyelv változatlan megtartása szlovák irodalmi használatra s ezzel a csehszlovák egység legfőbb formai bizonyítéka Launert érvvé avatták Prazákék számára. A szlovákok, ha átúrral kapcsolatban megemlékeztek róla, kellemetlennek érezték Lucifer-lényét s röviden hazaárulónak és elfajzott szlováknak minősítették. Launerban valóban volt is valami démonikus. Luciferként állt Stúrral szemben a nagy vitában. Ez a Selmecbányái fiatal tanár, aki csak hat évvel volt fiatalabb Stúrnál, művelt és tehetséges elme. Csehül és magyarul írott műveiben, főleg a röpiratban, szenvedélyesen szembeszáll Stúrral s felháborodva, hol dühöngve, hol maró gúnnyal támadja az új szláv irodalmi nyelv statuálását. Magyarul írott röpiratában megrajzolta Stúr magyarellenes beállítottságát és politikai irányvonalát az ország integritása ellen. Launer együtt volt a fiatal szlovák gárdával, ismerte a gondolataikat. Ha lélektani szempontból figyelembe vesszük mindazt, amit Sz. gondos nyomozással felderített e száz éve lefátyolozott szlovákról, hogy tudniillik kötekedő természet volt, igazi malkontens kortárs, aki nem bírta átúr vezéri jellemét s önmagának tetszelgett a pártütő szerepében, ha hozzávesszük azt is, hogy társadalmilag alacsonyabb származású volt Stúrnál, de egyenrangúnak érezte magát készségében, hogy statikus és konzervatív volt azzal a Stúrral szemben, akinek nacionalizmusa reakciós és mitologikus volt Launer XVIII. századi felvilágosultságához képest, még mindig marad valami érthetetlen, valami rejtély Launer körül. Launer Kollárral volt azonos (Kollár támogatta is), de viszont Kollártól is lényegesen különbözött a patriotizmusával, a magyar haza feltétlen szolgálatával és
