Századok – 1989

Könyvismertetések - Levéltári Közlemények XXIV. évfolyam (Ism.: Juhász Lajos) III–IV/543

544 KÖNYVISMERTETÉSEK 544 hátrahagyva a több, mint 400 sebesültet - az éjszakai kitörést megkísérlő német csapatokkal eltávozott. Február I2-én, az ostrom utolsó éjszakáján a torony melletti épületrész bombatalálat folytán négy emelet magasságban beomlott. Végre február 12-én megérkeztek az első orosz járőrök s bár a német sebesültek március elejéig a levéltárban maradtak, mégis 1945 tavaszán kezdetét vehette a romok eltakarítása és az újjáépítés nagy munkája. Baraczka István: A levéltári kutatás. (Néhány szempont a törvényhatósági levéltárakban való kutatás kérdéséhez. (12-20 lap.) Akár a közigazgatást, akár a tudományt szolgáló levéltári anyagba óhajt a kutató betekintést nyerni, a levéltárosnak alaposan mérlegelnie kell a kutatást igénylő fél - közület vagy magánszemély - jogi helyzetének minőségét. Irányadók azok a szempontok és esetleg különleges megszorítások, amelyek szerint a levéltárat létrehozó szerv vagy annak felettes hatóságai az anyagot kezeltetni kívánják. A szigorúan értelmezett hivatali titoktartás (diszkréció) alkalmazása a levéltáros részéről különösen a közigazgatást szolgáló anyagnál fontos követelmény, ezt az anyagot illeti ugyanis leggyakrabban a magánérdekű kutatásigénye, ilyen irányú kérelmek mérlegelése során sohasem szabad szem elől tévesztenie az érdekek lelkiismeretes védelmét. Az az elvi álláspont, hogy magáncéllal kutatni csak a kutatást igénylő fél érdekében létrejött anyagban szabad, minden esetben mereven nem alkalmazható. A tudományos kutatás már mindig közcélú. Miután a levéltári anyagban való kutatás nem felelősségnélküli feladat, annak elvi alapjaival a levéltárosnak kell tisztában lennie, ezért leghelyesebb, ha a kutatás engedélyezése is a levéltáros hatáskörébe tartozik. Bélay Vilmos: A mikrofilm alkalmazása a levéltárban. (21-26. lap.) A második világháborúval kapcsolatos pusztulási veszélyek nagymértékben kifejlesztették a levéltárakban őrzött történeti emlékek filmezésének módszereit. A lemezre fényképezést felváltotta a mikrofilm alkalmazása. A filmre vett oklevél ugyan szabadszemmel nem olvasható, hanem olvasógépet kell hozzá használni, de előnye, hogy igen kis tetjedelmű, egy levélborítékban akár száz oklevél másolatát lehet elküldeni, tetszés szerinti példányban könnyen, olcsón előállítható, tartóssága vetekszik a legjobb minőségű papíréval. A másolt anyag mikrofilm alkalmazásával eredeti tömegének fél százalékára zsugorodik össze. A kép kisebbítésében 1/10 mm a jelenleg alkalmazható alsó határ. Kívánatos volna, ha a dokumentációnak ezen egyszerű és mégis kitűnően bevált eszköze hazai, vidéki levéltáraink anyagának publikálásában minél fontosabb szerepet kapna. IIa Bálint: Az írásbeliség szerepe a XVII. századi gazdasági igazgatásban. (27-46. lap.) A XVI-XVIII. században működött urasági majorok jószágigazgatását ellátó gazdatisztek teendői eléggé ismeretesek gazdaságtörténeti irodalmunkból; ez a tanulmány arra a kérdésre ad feleletet, milyen volt a gazdálkodást irányító inspektor írásos ügyintézése, érintkezése az alája rendelt gazdatisztekkel. A feltett kérdésre a cikkíró Wesselényi Ferenc nádor murányi inspektorának, majd levéltárosának, Hottmár Jánosnak 1663. évi jegyzőkönyve alapján adja meg a választ, részletesen ismerteti az utasításokat, számadásokat, urbáriumokat, majorsági leltárakat, leveleket tartalmazó protocollum 13 füzetét, azokból szemelvényeket közöl. Az írások nyelve túlnyomó részben magyar, bár az uradalmak népessége tót. Hottmár inspektori ténykedésének irányító szempontjai: egyrészt a földesúr, másrészt a jobbágynép érdekének védelme. A számonkérést maga intézi, a legalsó fokon, a falusi bírákon kezdi s utoljára az udvarbírót számoltatja el. Ennek során lehetőleg minden esetben megköveteli az írásos okmányok, nyugták, rovások stb. bemutatását, így lehetetlenné teszi, hogy az alája rendelt gazdatisztek a népet zsarolják. Borsa Iván: A középkori oklevelek regesztázása. (Függelék: A Kölcsey-család levéltárának középkori oklevelei (47-70. 1.). A középkori oklevelek teljes szövegének közlésére vonatkozóan a Magyar Tudományos Akadémia 1920-ban már kiadta az útmutatót (Századok 1920. melléklet 22-24. 1.). A második világháború okozta tömeges oklevélpusztulás aztán kívánatossá, sőt rendkívül fontossá tette a kivonatos szövegközlést. A cikk író-