Századok – 1989
Könyvismertetések - Jakó Zsigmond: Adatok a dézsma fejedelemségkori adminisztrációjához (Ism.: Ila Bálint) III–IV/508
508 KÖNYVISMERTETÉSEK 508 névnek aztán végképp semmi köze a tiszavidéki Moravahoz. - H. a mai keleti szlovákok és a honfoglalás előtti szlávok megszakítás nélküli folytonosságát vallja a Felső-Tisza (Bodrog) vidékén Kniezsára hivatkozva és Moőr Elemért idézve, az egész Tisza-vidék honfoglalás előtti nyelvét, beleértve Erdélyt is, keleti szlováknak minősíti. H. elsősorban is erősen általánosít. Másodszor azt kell mondanunk, hogy nem idéz teljesen. Kniezsa adatait a Bodrog völgyére vonatkozóan kiegészíthetjük azzal, hogy ezen a területen a mai keleti szlovák lakosság nem a honfoglaláskori szláv lakosságnak az egyenes folytatója, mert különben éppen a három X. század előtti helynév közül kettő, Zemplén és Szürnyeg a szomszédos keleti szlovák lakosság nevében „Zempl'in" és „Sirnek"-nek hangzana (ma „Zempl'in" és „Sirnek"). Találunk ezenkívül több olyan nyomot is, amely az ottani szlovákság későbbi nyomaira vall. Vö. például a megőrzött „Garan, Gercel", MegliSov; HardiSce, Pozdisouce helységneveknek helyesen „HradziSce, PozdziJouce"-nek kellene hangzania. Figyelemre méltó az a körülmény is, hogy e területnek sok olyan magyar eredetű helyneve van, amelyet a szlovákok is átvettek. - Az eddigi fejtegetésünk tehát arra akar rámutatni, hogy még a H. által a „keleti szlovákok betelepülési magvának" jelzett zempléni területén is sok nem tisztázott kérdés van. -Harmadszor pedig H. nem következetes. Mert míg az eddig tárgyalt területre vonatkozólag elfogadja Kniezsa magyarázatait, a Szamos, Kőrös és a Maros-menti szlávokról Kniezsának azon meghatározása helyett, hogy tudniillik a magyarság „tóf'nak nevezte ugyan e szlávokat, de Kniezsa nem mondja ki, hogy ezek keleti szlovákok is voltak, már Moór Elemér fejtegetéseit fogadja el. Noha épp Moórnak e munkájáról mondja ki Kniezsa ugyan e művében, hogy Moór munkája igen sok kétes, sőt helytelen névmagyarázatot is tartalmaz. (Mint Kniezsa azt egy másik munkájában kifejti, a „Tót" helynevek csupán általában szlávokat jelentettek.) Ugyancsak Kniezsa eredményei alapján el kell vetnünk H.-nak azt a nézetét is, mintha a honfoglalás előtti szlávok (H. szerint keleti szlovákok) a Tisza-vidéken nagyszámúak lettek volna. Szerintünk nem tisztázott még a H. által bizonyos megszorítással felállított tétel sem: „Valachi-Rutheni" és „valach/rusnak"=szlovák népességű. Nem történtek meg még ugyanis e területre a szükséges adatgyűjtések a valachokra, ruténekre és a keleti szlávokra vonatkozóan, másrészt még nem történtek meg e kérdéseknek területenkénti módszeres történeti feldolgozása sem. Nem látjuk tisztázottnak tehát végeredményben a „Slovjak-rusnak-valach" kérdést sem. Pontos szóföldrajzi és szószociológiai levetítésre lenne szükségünk, másrészt meg nyelvtörténeti kutatásra ahhoz, hogy egymáshoz való viszonyukat megállapíthassuk. A H.-nak itt ismertetett fejtegetései nem teljesen ismeretlenek előttünk a cseh és szlovák irodalomból, azonban H. érveit az eddigiektől eltérően jellegzetesen keleti szlovák szemszögből csoportosította. Mi ezzel szemben nem tettünk lényegében semmi egyebet, mint hogy a magyar tudomány erre a kérdésre vonatkozó eredményeit összegeztük. Általában véve jellemző a szlovák tudományos munkásokra, hogy a magyar vonatkozású kérdésekben vagy egyáltalán, vagy csak alig valamit foglalkoznak a magyar szakirodalom eredményeivel. Már csak a módszeresség szempontjából is helytelen eljárás ez. Mint azt H. is mondja, az általa tárgyalt kérdéskör még nem zárult le kutatásaival, s ez a könyve is csak egy részletesebb művének az előmunkálata. Jelen könyve tanúskodik arról a figyelemről, amellyel témakörével foglalkozott, s ez biztosít minket arról, hogy az ígért munkája nagyban bővíti majd ismereteinket. Király Péter JAKÓ ZSIGMOND ADATOK A DÉZSMA FEJEDELEMSÉGKORI ADMINISZTRÁCIÓJÁHOZ Kolozsvár 1945, Erdélyi Tudományos Intézet, 85 1. 8°. - (Erdélyi Történelmi Adatok. V. 2.) Minden kutatónál, aki újszerű vagy még kevéssé használt és kiértékelt forrásanyagot von kutatási körébe, szükségszerűen jelentkezik a kérdés: milyen volt az élete, szervezete és ügymenete annak az intézménynek vagy hivatali szervnek, mely a forrásanyagot kitermelte, következőleg milyen vonatkozásban s milyen mértékben kell megmaradt történeti vonatkozású irataival szemben kritikát gyakorolni azok felhasználásánál és értékelésénél? Jakó előtt a fejedelemség területén termelődött dézsma-forrásanyag kapcsán merült fel e probléma s látván az anyag nagy, eddig alig méltatott értékét, a kérdést nem kerüli meg, hanem a tőle megszokott határozottsággal és tisztánlátással megoldásához fog. Ennek eredményeként született meg
