Századok – 1989

Tanulmányok - Hajnal István: Kézművesség írásbeliség és európai fejlődés III–IV/407

KÉZMŰVESSÉG, ÍRÁSBELISÉG 423 hivatások és iskolák - vajon biztosították volna az európai íráshasználat egységét, társadalmias hozzáférhetőségét, szakszerű tárgyias hitelét, - mindazt, ami végezetül a könyvnyomtatáshoz vezetett? Itáliában nemsokára nyüzsög az egyetemet végzett jogászok, nótáriusok élelmes hada, jó pénzért elszegődve üzleti válalkozásokhoz is, majd, ha másként nem, az utcasarkon árulva írástudományát. Sok tekintetben hasonló az olasz ipari fejlődésnek képe is. A kézművescéhek itt vállalatokká lettek, a gyártásfolyamat alsó, anyagátalakító fázisainak kézművességét - korporációjuk önállóságát elmosva - bérmunkás-tömeggé tették. A vállalkozócéhek rafinált üzleti szakemberei irányították ezt a tömegmunkát; nagy gondot fordítva azonban a készáru tetszetős végső tökéletesítésére. Akárcsak a kéziratokat illetőleg a másoló írnokok. A firenzei posztó, lágy omlásával, tündöklő színével egy időre meghódította Európát; de a természetanyag technikai átalakításában nem tudott versenyezni az északi kézművességekkel, amelyek nemsokára újra és végleg magukhoz ragadták a vezetést. A párizsi egyetemi írások technikája kidolgozottabb, fegyelmezettebb. Korán és finoman jelentkezik az, amit mi gótikus törésnek nevezünk. Fichtenau cáfolja azt, amit én 1921-ben megjelent munkámban állítottam: hogy a középkor azért dolgozott vágott tollal, mert a betűk telített formáit olvashatóan meg akarta tartani az indaszerű antik kurzív írással ellentétben. Oldalt vezetve, a vágott toll vékonyan húzza a mellékvonalakat, ezzel is kiemelve a lényeges betűformákat. A vágott toll azonban -mondja Fichtenau, engem helyesen cáfolva - tökéletesen alkalmas kerek vonalak húzására is, a gótikus törést tehát nem lehet vele megokolni. Finomult technikai módszer volt ez, a betűformák tiszta megőrzésére, s mégis egybekapcsolásukra, útban a folyóírás felé. A gótikus törések az egyes betűvonásokat is mintegy osztódásokra szedték, lehetőleg egyenesen, fegyelmezetten és gépiesen húzható vonásokra, s ugyancsak fegyelmezett, gépies pontossággal törésekben, könyökökben mentek át a következő vonalrészre. Mert mint a művészetben sem, már nem rejti el az író a technikának jeleit, ellenkezőleg a segédformákat, a sorok vonalzását, a betűösszekötő vonalkákat, a toll szóvégi kanyarítását tetszetős formaként hagyja meg az írott lapon. Mint ahogyan a gótikus építészet is kimutatja, hogy műve jól kimunkált kövekből készült díszítőelemekké avatja a részek technikai kapcsolódásait, s a támasztóoszlopokat, támfalakat is. A gótikus írás eredetileg nem üres kalligráfia, mint például a vonásokat csodálatos pontossággal rajzoló arab írás. Különösen a XIII. század kicsiny kurzíváin látni - Fichtenau sajnos, kevés figyelmet szentel az oklevélírásoknak -, hogy miről van itt szó. Mint apró gyöngyszemek fűződnek itt egybe a betűk, apróságukban is megőrizve plasztikus formáikat, hajszálvonalakkal kapcsolódva. A leírt szavak egysége egy pillantással elolvasható, a sorokon végigszaladhat a szem. A betűzgetés és a betűknek egyenként való rovása helyett megkezdődött az olvasásban és írásban való gondolkodás. * Kicsiny részletek beható magasztalása, lehető technizálás, az összefüggésekbe való fegyelmezett beállítása: erre csak a mély szokásszerűségnek társadalma volt alkalmas, amely magát az életformát és a munkamódszert becsülte meg, nem pedig az