Századok – 1989
Tanulmányok - Hajnal István: Kézművesség írásbeliség és európai fejlődés III–IV/407
422 HAJNAL ISTVÁN megmarad az értelmiségi magasképzettség gondozásában és birtokában. Csak a XIII. századtól zárkózik össze az oklevelező udvari klerikusság „fraternitas"-szá, mint a kézművesség céhi testületté. Ez az önálló és bizonyos ügykörre specializálódott klerikus-hivatalnok tehát állandó belső érintkezésben marad a társadalom életének minden területével, mindinkább kiszorítja a mindennapos kormányzati ügyekből a nagyúri tanácstagokat és viszi az államvezetést a modern szakszerű adminisztráció felé.20 Mindezt azonban, s az új hivatalnoktípusnak európai elterjedését, csak úgy érthetjük meg alapjaiban, ha a nagy oktatóüzemeket, az egyetemeket és a vezetésük alatt hirtelen sokasággal kialakuló egyéb iskolákat elsősorban az értelmiségi hivatások gyakorlati képzőüzemeinek fogjuk fel. Az Alpokon innen kétségtelenül az artes tanulmányai voltak e képzésnek nagyszabású intézményei. „Magister artium" már 21 évvel is lehetett az ember, hat-hétéves tanulás után: a tanulók jórésze tehát ifjan jött e fakultásra. Bizonyos, hogy az olvasás-írás, a latin grammatika elemeit otthoni iskolájában kellett megtanulniok, de az írás fölényes, biztos használatát kétségtelenül az egyetemen sajátították el. A könyvírások sokaságára Jean Destrez-nek 1935-ben megjelent s feltűnést keltett műve21 mutatta ki az egyetemi származást, kimutatva az egyes egyetemek írástechnikai sajátosságait is. E mű paleográfiai megállapításaiból, azt hisszük, levonhatunk egyes tanulságot a középkori íróember munkájára vonatkozólag is. A bolognai egyetemi írások gyakorlatiasabbak, egyénibbek, mint a párizsiak. Lehetőleg egyszerűen húzzák a vonalakat, kevésbé fegyelmezett, inkább szétmálló vonásokkal. Ellenben sokat adnak a kézirat általános tetszetőségére, a finom fehér pergamenre, széles margókra, a rajzolt és festett ornamentikára. így lehet jó áron értékesíteni a kéziratokat. - Ugyanez a szabadabb, hanyagabb írástechnika jellemzi az olasz, lombardiai okleveleket is, szemben a francia oklevélírásokkal. Nyilvánvalóan jellemzi ez az olasz tollkezelés intellektuális hivatások kötetlenebb voltát is. Szabad érdekekhez igazodó 20 A francia királyi kancellária történetéről, az idevonatkozó oklevéltani irodalmon kívül: L. Parríchet: La grande chancellerie de France dès origines i 1328 Paris, 1912. G. Morel: La grande chancellerie royale et l'expédition des lettres royaux, 1328-1400. Paris, 1900. - A klerikus-hivatalnokság a XII—XIII. században még csaknem kivétel nélkül a facultas artiumról került ki. Itt szerezte a szükséges jogi ismereteket is. Téves dolog e hivatalnokokat már ekkor „legisták"-nak nevezni; a római jogot nem is tanították Párizsban. Hogy az oklevélszerkesztés tudományát is az artes tanította, egyéb adatok mellett (L. írástörténet.) bizonyítja az a tény is, hogy a bolognai egyetemi típusban e fakultáson volt a notárius-képző tanfolyam: Párizsban nem volt ily külön tanfolyama az általános klerikusképzésnek, de a facultas artium keretében működtek, mint oktató magisterek a nótárius publicus-ok is. (Auctorium Chartularii Universitatis Parisiensis ed. H. Denifle et E. Chetelain, t. I., 1894.; 290, 334, 341, 549, 628. 1.) A párizsi artium magisterek gyakran mentek tanulmányra az orléans-i egyetemre, amely elsősorban jogot tanított; s többükről bizonyítható, hogy Párizsba visszatérve, ismét az artium facultason folytatták tanítói működésüket. (Auctorium, Introductio, 9. fejezet.) La Pecia dans les manuscrits universitaires du XIIIe et du XIVe siècle. Wien, 1935. E mű nyomán viták keletkeztek, amelyek azonban - nézetem szerint - nem változtatnak a lényeges eredményeken. Destrez részletesen foglalkozik az egyetem keretében működő ,,stationarius"-okkal is: a könyvmásolás és árusítás hiteles és szakszerűen ellenőrzött szervezetével, amely ugyancsak az önálló, képzett munkán alapszik s nem a szolgai vagy üzleti dolgoztatáson. A tömeges sokszorosításnak ez az önálló szakszerű munkára való alapozása vezette a fejlődést a könyvnyomtatás feltalálása felé.
