Századok – 1989
Tanulmányok - Hajnal István: Kézművesség írásbeliség és európai fejlődés III–IV/407
414 HAJNAL ISTVÁN Tisztában kell lennünk, hogy itt egy sajátos, az emberi fejlődésben talán egyedülálló formációról és korszakról van szó, amihez nem lehet a ..szokás" mai fogalmával-értelmével közeledni. Hogy mi volt az antik, a kelta, a germán kultúrelőzményeknek szerepe ebben, az még nem áll tisztán a kutatás előtt; semmi esetre sem üres keveredés. Csak annyi bizonyos, hogy oly alapstruktúra keletkezett, amelyben az emberek csak személyes, életközei, szemlélhető-érzékelhető, tartós megszokás alapján igazodhattak egymáshoz. Római jog, germán jog, állami és egyházi szervező kísérletek mind meghiúsultak, racionális értelmükből kivetkőztek az egyre felfelé nyomuló szokásjog hatására. Végül a Karoling-koncepció bukása után maga az állam is meghódolt a szokásszerűség előtt, a X-XI. században a központi hatalom is szokásjogi intézményekre rendezkedett be. Ettől kezdve évszázadokig nincs is más törvényhozás, mint a szokások gyűjtése és értelmezése. Véleményem szerint a kicsiny mindennapos életnek ezen teljes gy őze lm én alapszik egész európai fejlődésünk. Ma megrögzöttséget látunk a szokásban, minden haladásnak akadályát. A kora középkorra nézve azonban ma már szinte általános a felfogás, hogy a szokásjog, amely pedig minden változást rosszallt, egyike volt a legplasztikusabbnak, amit valaha is megélt az emberiség; hogy mindig ifjú marad s hogy a régihez ragaszkodás teóriájával is folytonosan megújul és fejlődik. 1 A mi modern életkörülményeink között elcsuszamlott a szokás eredeti értelme. A szokás eredetileg az, amit megszoktam, magamévá tettem, sokszorosan kitapasztalva, egész életemhez idomítva. A szokást minden embernek és minden generációnak újra meg kell szoknia. Amit nem szoktam meg, csak vakon és értelmetlenül követem, az nem válik szokásommá. Ez esetben valamiféle kényszer alatt cselekszem. A primitív népek megrögzött, gyakran kegyetlen szokásai, babonái innen magyarázhatók. A primitív társadalomszervezet nem a megszokott életformák tartós kölcsönösségein, hanem az elevén érdeken s az érdekcsoportok uralmán alapszik. Az ausztráliai horda, babonái ellenére, pillanatnyi érdekek mohó követésében tölti el minden napját, vagy tunya várakozásban. Nem szokás áthatotta társadalmak ezek, hanem tulajdonképpen ösztönös szervezetek. A modern kutatások azonban még így is kimutatják a primitív népek babonáinak értelmes társadalmi funkcióit: ott alakulnak ki, ahol az emberek elérkeznek képességeik határához, nagy nemanité, t. 34, 1939. és t. 34. bis, 1940.) a szokásnak az egész társadalmat és emberi mentalitást átható uralmáról beszél s e szempontot következetesen érvényesíti is az egyes jelenségek magyarázatánál, de nem dolgozza ki alapvető rendszerré. - Ugyancsak a szokás teljes uralmáról: F. Kern: Über die mittelalterliche Anschauung vom Recht. Hist. Zeitschr. 1916. - Nem csupán arról van szó e korban, hogy a szokás „hatott" a jogra, hanem a tapasztalt szokás érvényéről a jogelvekkel szemben. A pápa ismeretes szavai ez ellen 1092-ben: Krisztus azt mondta, hogy „az én nevem az igazság", s nem azt, hogy „nevem a szokás". (Bloch, i. m. I. K. L. II. Ch. V.) A rendszer egyik legjellemzőbb ténye a szíkebb, tapasztalható helyi szokásnak elsőbbsége az általánosabb, tehát már az elvontabb jogszokásokkal szemben. S egyúttal az eleven érdekkel szemben is. Egy kiragadott példa: a francia király és a flandriai gróf között 1202-ben kötött béke egy vámhely vámtételeinek megállapításit a szokásnak a helyszínén történendő vizsgálatára bízza. (Eberstadt, Gewerberecht, 69. 1.) S ez mégsem jelent vámpolitikai érzéketlenséget és érdektelenséget, hanem csak bizalmat a minden méltánylandó körülményt magába formáló szokásban. 11 M. Bloch: Société féodale I. 180 1. és F. Kern: i. m. - Perről is, következet a szokásjog hajlékonyságáról, társadalmi alkalmazhatóságáról. I. m. 185 s köv. 1. - Érdekes, hogy mindegyik szerző megkötöttséget lát az írásosságnak a jogalkotásba való bevonulásában.
