Századok – 1989

Tanulmányok - Hajnal István: Kézművesség írásbeliség és európai fejlődés III–IV/407

KÉZMŰVESSÉG, ÍRÁSBELISÉG 415 hézségekhez vagy félelmetes ismeretlenséghez. Ha mindenkinek nyugodt, megszokott foglalatosságán alapulna a társadalom, éppen a szokás tolná mindinkább félre az élet kitapasztalható közelségéből a babonákat. Babonák, mágikus képzetek azonban a mi modern életünkben is uralkodnak rajtunk, csakhogy éppen úgy nem tudjuk róluk, hogy babonák, mint a primitív ember a magáéiról, mert teljesen átadjuk magunkat nekik. Másrészt arra is rámutatnak az új kutatások, hogy a szokásnak teremtő ereje ma is nélkülözhetetlen a társadalomban. „Nincs élő jog szokásjog nélkül." Hatálytalan és elhalásra ítélt az a jogszabály, amelyhez nem tapadnak szokásjogok. Ha a középkori államnak nem is volt a szokásjoggal szemben, saját legislatiója, ez nem jelentette a közérvényű jogképződés megszűntét, a magánjog egyedüli uralmát; ellenkezőleg, talán inkább a voltaképpeni magánjog tűnt el, s minden jog az egyénnek a társadalomhoz való viszonyát igyekezett szabályozni.13 Mindebből az következik, hogy a szokás szerepét csak egy adott történeti társadalom egész szervezetével való összefüggésben lehet megítélni. Bizonyára minden nagy történeti kultúra átment valami szokásszerű fejlődésfázison s jórészt ezen alapultak eredeti sajátosságai. A nyugat-európai fejlődés előzménye a magas antik kultúra; ennek lassan szétfoszló felső szerkezete alatt épülhetett ki, úgy gondolnám az alsó életben az emberiség történetében páratlan teljességgel a szokásszerűség társadalma. A nyugat-európai hűbériség, véleményem szerint, csak felső kivirágzása ennek az általános szerveződésnek. Hűbériség más kultúrában is előfordul, tulajdonképpen erősen racionális érdekkölcsönösségként. A mi hűbériségünket a szokásszerűség tette mélyebbé és tartalmasabbá. Az újabb idevonatkozó kutatások - sajnos, anélkül, hogy a szokásszerűség egész társadalmi talajával foglalkoztak volna -, kimutatták, hogy hűbériségünk lényege a tartós, megbízható életvitellel és foglalatossággal való igazodás és készenlét ember és ember között. A francia hűbériségben sokáig nem is szerepelt dologi momentum e viszonyban, csupán a kölcsönösen tapasztalt, megszokott foglalatosság; a német hűbériség racionálisabb volt, elejétől dologi juttatással, földbirtokkal. Franciaországban is a Szajna-Loire vidéke a hűbériségnek, szokásszerűségnek legmélyebb fészke. Aki valamivel hosszú időkig foglalatoskodott, annak szokásjoga alakult ki e foglalatosságra, a szomszédság érzékelő tapasztalata alapján. Az úri nagybirtokra így nőtt rá a paraszt használati joga, az úr számára csupán egyes hűbéri felsőségjogok maradtak meg s igénye, hogy a földet megfelelően műveljék, amivel szemben az úr a védelem és rendfenntartás funkcióra köteles. Ha az úr távol él birtokától, a megszokás helyi képviselőjét avatja közvetlen földesurává, mert annak életét-foglalatosságát tapasztalja, érzékeli. így keletkezik francia földön a hűbériségnek mélyen tagozott hierarchiája. így alakult ki a IX. században a lovagság intézménye is: hivatásforma, alapos képzettséggel, amit az ifjú a hűbérúr udvarában sajátít el, hadimesterségben és adminisztrációban egyaránt, hogy aztán saját birtokán 12 G. Smels: Primitifs et vilisés. (Acad. R. de Belgique, Bulletin de la classe des lettres, 5. série t. XXXI. 1945.) 1J Moór Gy.: A jogrendszer tagozódásának problémája. (Ért. a filoz. és társ-tud. köréből. V. 2. 1937.)