Századok – 1989
Tanulmányok - Kumorovitz L. Bernát: A középkori magyar írásbeliség kialakulása III–IV/381
A KÖZÉPKORI MAGYAR ÍRÁSBELISÉG 405 kíséretében.11 4 De a zsidó hitelező a zálogbirtokot, mégpedig - a rajta élő keresztények fölötti joghatóság nélkül - csak addig élvezhette, míg valamely keresztény nem jelentkezett, aki ki akarta váltani. Tehát örökjogon az reá nem szállhatott, azért közhitelű fassionális oklevelet se kaphatott róla még az elzálogosítás alkalmával sem. Ilyet csak az kap, aki a birtokot kiváltja. Kohn szerint e korlátozásnak társadalompolitikai oka volt: a király „az országnagyok elzálogosított földbirtokát fegyverbíró magyar kézre akarta juttatni."11 5 Ezért volt az is, hogy zsidó az elzálogosított birtokon lakó keresztények fölött semmiféle joghatóságot nem gyakorolhatott. Mivel IV. Béla zsidóprivilégiuma éppen abból az időből való, amikor a magánoklevél autenticitása szűnőfélben van, azaz dispositív jellegét megvonva, csak bizonyítéknyilvántartó mivoltában hagyják meg, lehetséges, hogy a király éppen ezért választotta ezt az írásfajtát a földbirtoknak zsidók részére történő és szintén csak ideiglenes jellegű elzálogosítása írásbeli formájául, s mivel ezen a vonalon bevált, később átvették a zálogjogi írásbeliség egyik általánosan használt műfajaként. De az se lehetetlen, hogy már korábban is így történt az elzálogosítás, s az 1251-i privilégium vette át. Hogy két magyarázatunk közül melyik a helytállóbb, adatok hiányában ma még nem tudjuk eldönteni.117 A magánoklevélnek ez a fajtája is ritka, mert az volt a sorsa, mint a Kálmán-kori ingósági és hitelüzleti cartulának: addig őrizték a családi levelesládában,amíg szükség volt rá, a birtok visszaváltása után pedig megsemmisítették. Valószínűleg csak azok a darabok maradtak ránk, amelyek a zálogbirtoknak a hitelező által való végleges bekebelezésekor a fassionális előaktájául szolgálva, valamelyik hiteleshelynél rekedtek.11 8 * 114 A 24. §: „Item si iudeus super possessionem aut literas magnatum regni pecuniam mutuaverit, et hoc per suas literas et sigillum probaverit, nos iudeo possessionem assignabimus obligatam". Timon i. m. 412. 1. 30. jegyzet. 115 Kohn S.: A zsidók története Magyarországon. Budapest. 1884. 113. 1. 116 Timon i. m. 411-412. 1. 117 A XIII. század elején még mindig a szóbeliség eszközeivel kötik a zálogüzleteket. A Váradi registrum néhány bejegyzése erre vall. (45., 91., 201., 213., 260. és 386. sz.) Az írást csak nagyobb vagyonok elzálogosítása esetén vették igénybe, de még akkor sem okvetlenül oklevelet. Sokszor megelégedtek a tanúkkal és a tényállás lerögzítésével. Tanulságos példa erre a Gud-Keled nembeli Vid mesternek Farkas vasvári zsidótól felvett zálogkölcsöne. Vid, a csatári monostor kegyura. (1270 előtt) 275 márkáért Farkasnál elzálogosította az apátság kétkötetes bibliáját (a Gudkeled-, ill. az admonti Gebhart-biblia). A könyvet egy ma ismeretlen monostorban (de az is lehet, hogy Csatáron) a papság tanúsága mellett helyezték el, s az ügyletet a törlesztés feltételeivel notitia-szerűen rávezették a biblia első (v.) lapjára: „Istum librum cum et alia parte sua magister Vid et Farcasius iudeus deposuerunt in festo beati Nicolai aput nos tali conditione, quod in octavis beate virginis dictus V(id) persolvat predicto F(arcasio) iudeo quatuor marcas et dimidiam. Et si interim abbas très marcas eidem F(arcasio) non persolverit, eodem die ead Vid persolvet. Item decern marcas tenetur Vid persolvere F(arcasio) in carnisprivio, alias decern marcas is festo Johannis Baptiste. Quod si aliquem terminum in solvendo obmiserit, libri reddentur F(arcasio) iudeo." - Fejérpataky szerint az elzálogosítás 1250 előtt történt. (Magyar Könyvszemle 1893. 8-10. 1.) 118 A leleszi konvent hiteleshelyi és magánlevéltárában néhányat találtunk belőlük. Sajnos, ezek a darabjaink (másolatban) a háború alatt elvesztek, s eddig nem sikerült pótolnunk őket.
