Századok – 1989
Tanulmányok - Kumorovitz L. Bernát: A középkori magyar írásbeliség kialakulása III–IV/381
A KÖZÉPKORI MAGYAR ÍRÁSBELISÉG 399 ma, tehát már a saját és védenceinek a használatára szóló és saját őrzésében maradó oklevele.7 1 Későbbi adataink még világosabban domborítják ki ezt a gondolatunkat, Benedek ispán például egyik birtokát leányára hagyta, s végrendelete végén, személyesen is megszólalva, figyelmezteti az egyházi örököst, hogy a kérdéses prediumot pénzen vette a királytól, tehát az nem örökölt vagy egyéb jogcímen bírt földje. Ezt tehát, mint bizonyítékot, jegyezze meg, s baj esetén, mintegy hálából, védje meg az esetleges támadókkal szemben: „Voloque vos non ignorare fratres, tam présentes, quam futuri, predium in Moysa regem mihi dedisse M M byzanciis..." Majd arra is emlékezteti őket, hogy Egyed az ő fogadott fia (ami szintén fontos körülmény), ezért adott neki három prediumot: „De cetero etiam scire debetis, quod ego filium fratris mei mihi in filium adoptionis elegi, dedique sibi tria predia". Adományának oklevélbe való foglaltatásáról is már maga gondoskodott, amit a nótárius így fejez ki: „Scriba regis scripsit Benedicto".12 Froa asszony is chirographumot szerez, bizonyára azért, nehogy idővel a vevő esetleg még követeljen rajta valamit.7 3 Ezek az adataink tehát azt bizonyítják, hogy a XII. században az örökhagyókat s világi örökösöket is érdekelni kezdi az oklevél,74 mert ez, még ha más is őrzi, az ő részükre is perjogi bizonyíték biztosításul szolgálhat. De e mellett bizonyítanak maguk az első hiteleshelyi oklevelek, amelyek a királyi oklevél köntösébe öltözött magánrendelkezésekkel párhuzamosan most már a kisemberek ügyeiről is, vagy az egyház javára szóló apróbb adományokról, a régi vagy az újabb stílus szerint megfogalmazva, eleinte chirographálva, később pecséttel is ellátva, tehát saját hitelesítésükben és általában királyi engedély nélkül (kétségen felüli birtokjog?) látnak napvilágot, olykor pedig egy-egy ítélet magánjogi eredményét rögzítik le. A régi stílus formái viszont (Ego stb.) azt bizonyítják, hogy az intézmény csírája hazai, s inkább csak a hitelesítés eszköze és az írásbeli köntös idegen, de a XII., XIII., század fordulóján az se új egészen. Sorukat a veszprémi káptalan két, 1181-ből való oklevele nyitja meg. Az elsőben négy szabad szolgálmányosának 28 ekényi földet adományoz.7 A második Fulcmarus comesnek az adománya a bakonybéli apátság részére.7 6 1184-ben a székesfehérvári káptalan egy ispánokból álló királyilag delegált bírói bizottságának a tihanyi monostor javára hozott ítéletét foglalja írásba. 7 Ugyanebben az esztendőben Hoda miles adományoz földet a pannonhalmi apátságnak.78 A róla szóló oklevél való-71 „Hanc autem dispositionem, quam de meis propriis, non de rebus alienis, non pro me tantum, verum etiam pro supra memoratio... ordinavi." (Magyar Könyvszemle 1893. 20. 1.) 72 Uo. 116. sz. - Jakubovich-Pais: Ó-magyar olvkv. 47. 1. 73 Szentpétery: Krit. j. 130. sz. 74 Erről tanúskodik Myske ispán fiának, Istvánnak 1164-i végrendelete. Jakubovich E.:XII. századi oklevéltöredékek... Levéltári Közlemények, 1924. 155-157. 1. Némelyiknek figyelmes elolvasása szinte azt a benyomást kelti, mintha az adomány azért, vagy legalább azért is történt, hogy az egyház ezen új s rendkívüli örökösöket a királyi jóváhagyással, de mások mellőzésével nyert örökségükben majdan megvédelmezze. (Ld. a 9. §-t.) 75 Wencel: ÁUO. II. 75-76. 1. Erre és a következőkre vonatkozólag olv.: Szentpétery: Oklevéltan 75-77. 1. 76 Pannonh. rt. VIII. 277. 1. 77 Uo. X. 500-501. 1. 78 Uo. I. 611-612. 1.
