Századok – 1989
Tanulmányok - Kumorovitz L. Bernát: A középkori magyar írásbeliség kialakulása III–IV/381
382 KUMOROVITZ L. BERNÁT mányai közül csak a jelentősebb egyház-alapításait foglaltatja írásba. Oklevelei egyrészt nyugati műveltségű főpapjai kérésének köszönhetik létrejöttüket, de közreműködhetett a központi írásbeliség meghonosításában az első magyar keresztény királynak az a törekvése is, hogy kúriáját mindenben a szomszédos déli és nyugati udvarok mintájára rendezze be, melyekből akkor a betű emberei már nem hiányozhattak. írástudó embereit tehát a szomszédos országokból behívott papság körében kell keresnünk, mert hiszen az első magyar egyházi iskolák csak arra törekedhettek, hogy minél előbb a térítés munkájába állítsák a hazai nevelésű papságot, ezért tantervük rövidre szabott volt, és csak a legszükségesebb ismeretek közlésére szorítkozhatott. Az írás mesterségének a megtanítására ekkor még nem futotta az időből.5 Mikor 1002. előtt Veszprémben apácakolostort alapított, a görög apácák érdekeinek megfelelően görög nyelven íratta meg oklevelét. Ez volt az első kísérlet a királyi pecsétes-oklevél behozatalára akkor, amikor az adománnyal kapcsolatos oklevélkiállítás még újdonság volt nálunk. Szent István azonban nem görög, hanem nyugati mintára szervezte meg királyságát és a magyar egyházat. A görög okleveles-gyakorlat tehát nem szolgálhatott maradandó például a latin szellemű magyar királyi udvar számára. S valóban, István további oklevelei már mindenben a német császári oklevelek mintájára készültek.6 István halála után lángba borult az ország, megmozdultak a régi világ erői. Ez az idő nem volt alkalmas a megindított királyi okleveles-gyakorlat megszilárdítására. Mégis valószínű, hogy Péter király is adott ki alapításairól és adományairól okleveleket. Az ő udvarában is csaknem kizárólag idegenek sürögtek, akik között az akkori fejlett velencei írásbeliségnek a képviselői sem hiányozhattak. Oklevél ugyan nem maradt fenn tőle, az utóbbi években azonban előkerült egy leszakított pecsétje.7 Ha ez a pecsét hitelesnek bizonyul, ami ma már bizonyosra vehető, megállapítható lesz, hogy királyi oklevelesgyakorlatunk a kísérletezés korszakában három forrásból táplálkozott: mégpedig görögből, németből és velenceiből. Az I. András és I. László között eltelt küzdelemteljes időkből néhánynak az említése mellett csak két többé-kevésbé megbízható oklevél maradt ránk: az 1055-i tihanyi és az 1075-i garamszentbenedeki.8 2. Ha a királyi oklevél iránt ilyen mostoha volt a sors, kutathatunk-e egyáltalában már a XI. században a magán írásbeliség nyomai után? Az az érzésünk, hogy igen. Van ugyanis néhány elfogadható adatunk arról, hogy a XI. század utolsó harmadában magánokleveleink is készültek. Kár, hogy a Gudenén 5 Marosvárt és Esztergomban akkoriban tényleg az olvasás és éneklés volt a tanítás anyaga. Békefi R.: A káptalani iskolák története Magyarországon 1540-ig. Budapest, 1910. 30. s 93. 1. 6 Szentpétery: Oklevéltan 36. 1. Legújabban Balogh A. a veszprémvölgyi apácák görögnyelvű oklevelét Géza fejedelem idejére (körülbelül 990-re) datálja (A veszprémvölgyi görög monostor alapítása. A legrégibb magyarországi oklevél. Regnum 1944/46. 21-30. 1.), Moravcsik Gy. pedig (Görögnyelvű monostorok Szt. István korában. Szent István-Emlékkönyv, 1938. 416. 1.) az 1010. utáni időből valónak tartja. Kumorovitz L. В.: A magyar pecséthasználat története a középkorban. (Kny. a jászóvári premontrei kanonokrend gödöllői Szent Norbert-gimnáziuma 1943/44-i Évkönyvéből.) 23. 1. - Huszár L.: Péter király ólombullája. (Magyar Múzeum, 1947. 13-16. 1. Fényképe uo. 13. 1. 1. sz.) 8 Szentpétery: Krit. j. 12. és 20. sz. - Szentpétery: Oklevéltan 41-44. 1. - Kumorovitz L. В.: A Kálmán-kori „cartula sigillata". Turul 1944/46. 31-32. 1.
