Századok – 1989

Tanulmányok - Kumorovitz L. Bernát: A középkori magyar írásbeliség kialakulása III–IV/381

A KÖZÉPKORI MAGYAR ÍRÁSBELISÉG 383 kívül nem maradtak ránk eredetiben, vagy legalábbis teljes és pontos szövegükben. A legrégibb a Radó nádoré (valószínűleg a XIV. században hozzászerkesztett dátumformulája szerint) 1057-ből9 (adománya a pécsi püspökségnek, a második Atha somogyi ispáné 1061-ből1

0

(zselicszentjakabi alapítás), a harmadik Péter comesé 1067-ből1

(a százdi oklevél). Diplomatikai kritikánk eddig alig nyúlt hozzájuk.1

2

Pauler a Radó nádorét első részében hitelesnek és valódinak fogadja el, s adatait értékesíti is.13 A Péter comesét Pauler, Karácsonyi és Csánki is használta, Szentpétery pedig magánoklevélnek tartja.1

4

Mind formai, mind tartalmi szempontból hasznavehetőbb számunkra az Atha ispáné, mert szövegének (úgy látszik eredeti és valódi) rendelkező részét szó szerint megőrizte Albert király 1438-i ítéletlevele. Ezt a ránk maradt tartalmi részt, legalább az alapítás tényét és dátumát illetően, megerősíti a Képes Krónika is.1

5

De még fontosabb a mi szempontunkból az, amit Albert király ítéletlevele az oklevél külsejéről mond el. Albert személyes jelenléti bírósága ugyanis a bemutatott régi írású „carta"-t nem fogadta el bizonyítéknak, mert nem volt rajta pecsét.1

6

Mind a három oklevél abban megegyezik, hogy szerzője nevében szól, a király és az fclőkelőségek beleegyezését és tanúskodását hangsúlyozza, (a királyi) pecsétről azonban csak a Radó nádoréban esik szó, ez a része azonban kétségtelenül későbbi szerkesztés. De a Petrus comesé is, a nádoréval együtt, szintén pecsételetlen lehetett, csak később korszerűbben átdolgozhatták őket, hogy a bizonyítás céljaira formai és részben talán tartalmi szempontból egyaránt alkalmasabbá tegyék. Belőlük tehát, valamint 9 Fejér: c. D. I. 394-397. 1. - Szentpétery: Krit. j. 14. sz. (Ld. uo. a rá vonatkozó irodalmat is.) 10

Fejér: C. D I. 398-399. 1. - Pauler (a 12. jegyzetben i. m.) I. 137. I. 11

Wenzel G.: ÁUO. I. 24-27. 1. 12

Szentpétery csak a teljesen megbízhatókkal foglalkozik Oklevéltanában. (37. 1. 1. sz. jegyzet.) Mi már témánk miatt sem zárkózhatunk el előlük, bár megengedjük, hogy ezek a darabok még behatóbb vizsgálatot érdemelnek. Azonban úgy érezzük, hogy ez is csak a mi véleményünket fogja majd igazolni. 13

Pauler Gy.: A magyar nemzet története az árpádházi királyok alatt. Budapest, 1899. (2. kiad.) I. 137. és II. 591. 1. 14

Pauler i. m. 137. 1. - Karácsonyi J.: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. Budapest, 1900. I. 37. 1. - Csánki D.: Magyarország történelmi földrajza. Budapest, 1890. I. 179. 1. - A pannonhalmi rendtörténet (XII. B. 364-365. 1.) gyanúsnak tartja. - Szentpétery szerint „A százdi (zasty) monostor javára Péter által Salamon király engedélyével tett adományáról szóló oklevél nem királyi oklevél". Krit. j. I. füz. 8. 1. 15

1068-ban a karantánok elleni háborúból való visszatérésük után. Atha nádor fölkérte a királyt és a herceget; „ut in constructione monasterii sui, quod in honore Sancti Iacobi edificaverat in Zelyz, intéressent; quod et factum est". Scriptores Rerum Hungaricarum. I. 364. 1. - Az 1068-as évszámra vonatkozólag ld. Pannonh. rt. XII. B. 329. 1. 16 „...que quidem carta in pergamen litteris veteribus conscripta seriem litterarum condam Ottonis Symigiensis civitatis comitis, fundatoris scilicet ipsius monasterii anno ab incarnatione Domini millesimo sexagesimo primo. Indictione quintadecima emanatarum representans et denotans, sigilloque carens, inter alia hanc clausulam continebat... Tamen quia tam prescripta carta, ut predicitur, sigillo carens, quam etiam dicte littere ipsius conventus Sexardiensis, in probationem et verificatonem propositionis et cause ipsius abbati... insufficiens existentes..." (Dl. 36. 1. 19. sz.) A sigillo carens kifejezést, véleményünk szerint, úgy kell értelmezni, hogy eredetileg is pecsételetlenvolt. Ezért mondja a bíróság (szinte lebecsüléssel) ismételten is cartamk, hogy megkülönböztesse a bemutatott, de más okból szintén elégtelen bizonyítéknak nyilvánított pecsétes hiteleshelyi (szekszárdi konvent) littere\6\.