Századok – 1989

Tanulmányok - Lackó Miklós: Gépgyári munkások az 1930-as években I–II/3

30 LACKÓ MIKLÓS Albérlő, ágybérlő Családtag -24 25-39 40-54 55--24 25-39 40-54 55-20,0 9,4 5,7 7,7 60,0 . „ 6,3 16,7 -11,1 85,4 20,4 4,1 -16,0 9,8 2,5 3,3 74,1 9,8 --5,6 --100,0 5,6 --12,5 10,0 --87,5 15,0 2,3 -16,1 13,6 1,2 -61,3 13,6 1,2 -Lakbér, laksűrűség A lakás bére a munkásháztartások jelentős kiadási tétele volt: a bérlakásban élő családfők havi fizetésének átlagosan mintegy 15-25 százalékát tette ki. Ki kell emelnünk, hogy a munkások kereken 20 százaléka nem adott választ a lakbér öszszegére vonatkozó kérdésekre, s így adataink nem nyújtanak pontos képet. Az értékelhető válaszok alapján, a lakbér nagysága szerint a gyár munkássága a következőképpen oszlott meg: nem fizet — 9 pengőt fizet 10-19 20-29 30-39 40-26,9 százalék 3,6 22,5 37,2 9,5 4,3 A bérlakásban élő szakmunkások lakbére természetesen magasabb volt, mint a többi munkásrétegé. Ennek jellemzésére csupán egy összevont lakbérkategóriát emelünk ki: Lakbér nagysága Szakma, foglalkozás 20-39 pengő öntő, kovács 68,4 Jól kvalifikált gépipari szakmák 77,3 Lakatos 67,6 Egyéb kisipari szakmák 58,0 Betanított munkás 62,8 Segédmunkás, napszámos 43,3 Tekintettel arra, hogy 40 P, vagy annál nagyobb havi lakbért a munkások csak egy igen kicsiny hányada fizetett, jól kidomborodnak a különböző munkáskategóriák lakásviszonyaiban fennállott eltérések; a magasabb lakbér természetesen jobb lakásviszonyokat (és persze magas terheket) tükröz.