Századok – 1989

Tanulmányok - Lackó Miklós: Gépgyári munkások az 1930-as években I–II/3

A HOFHERR GYÁR MUNKÁSSÁGA AZ 1930-AS ÉVEK VÉGÉN 31 Ehhez persze hozzá kell tenni, hogy a lakásviszonyok minősége szoros kapcsolatban állt az egy lakásban élők számával és a lakás nagyságával, a laksűrűséggel. Figyelemre méltó, hogy a nagyobb lakások laksűnísége csak kis mértékben volt magasabb a kisebb lakásokénál, ami annak a jele, hogy a nagyobb lakás az esetek jelentős részében jobb életfeltételeket, vagy falusi házat, de nem sokkal több gyermeket vagy a munkással együttélő szülőt jelentett. Az általános adatok egyébként a következők: (beszámítva természetesen a bérlakásokon kívül, az összes többi lakást is): legföljebb 4 személy lakott a lakások majdnem 70 százalékában; 5 vagy 6 személy a lakások 17,7 vagy több személy a lakások 5,2 százalékában. (A megkérdezettek több mint 8 százaléka nem válaszolt, vagy válasza értékelhetetlen volt.) Iskolai végzettség A felmérés részletes, sok oldalról megközelíthető képet nyújt a gyár munkásainak iskolai végzettségéről, s részben ebből, részben egyéb tényezőkből kiolvasható műveltségéről és politikai kultúrájáról. A megkérdezett 1080 munkás iskolai végzettsége a legáltalánosabb megközelítésben a következő képet mutatta: Nem járt iskolába 1,4 százalék 1-3 elemit végzett 4,4 4 elemit végzett 16,6 » 5-6 isk. osztályt végzett 53,6 7-8 19,4 9 v. több osztályt végzett 3,1 érettségizett 0,2 » ismeretlen 1,3 A részletesebb kép bemutatására nem állnak rendelkezésünkre az összes megkérdezett munkás adatai; a különböző összefüggések (szakképzettség és iskolai végzettség, szakma és iskolázottság, életkor és iskola stb.) számszerű vizsgálatánál jóval több ismeretlennel kell számolnunk. Ha az iskolában nem jártakat, s a hiányos válaszokból következő ismeretlenek kategóriáját kiiktatjuk, úgy csupán nem egészen 900 munkás részletes válaszával rendelkezünk. A továbbiakban ezek adataival dolgozunk. így persze a fentiekhez képest kisebb aránybeli eltérések mutatkoznak, melyek e módosult létszám következményei; a jellegzetes tendenciák bemutatását azonban mindez nem érinti. Figyelemre méltó, s a kétségtelen gyors fejlődés jele, hogy a tanoncok iskolai végzettsége alapvetően eltért a már felnőtt szakmunkásságétól is: a tanoncok között két és félszer többen végeztek 6 eleminél magasabb iskolai osztályt, mint a szakmunkások körében, s majdnem nyolcszor többen, mint a segédmunkások között. Mint láttuk, a gyárban követelmény volt, hogy a tanoncok négy középiskolával rendelkezzenek. Ami a felnőtt munkások iskolai végzettségét illeti, a 6 elemi volt az uralkodó minden munkáscsoportban, s a különbségek főleg abban mutatkoz-