Századok – 1989

Beszámoló - Az Internacionálé és a háború. – A szétválás 1914-ben. Kerekasztal konferencia Párizsban 1987. december 17–18-án (Jemnitz János) I–II/178

BESZÁMOLÓ AZ INTERNACIONÁLÉ ÉS A HÁBORÚ -A SZÉTVÁLÁS 1914-BEN KEREKASZTAL KONFERENCIA PÁRIZSBAN 1987. DECEMBER 17-18-ÁN Mindenekelőtt a konferencia jellegéről, összehívásáról, a konferencia tematikájának alakulásáról kívánnék szólni. Önmagában figyelemre méltó tény, hogy miközben nálunk időről időre többen hangot adnak annak, hogy „csökken az érdeklődés a nemzetközi munkásmozgalom története iránt" -se véleményükkel maguk is sajátosan járulnak hozzá egy spirál kialakulásához -, Nyugat-Európában mindenesetre távolról sem ez a helyzet. Legalábbis értelmiségi-egyetemi körökben nem. Miként nem kevésbé elgondolkodtató, hogy végül is a párizsi egyetemek szervezték meg ezt a konferenciát, amelyet eredeti elgondolásaik szerint a Bázeli Kongresszusnak szenteltek. E konferenciát a II. Internacionálé emlékezetes háborúellenes bázeli kongresszusának évfordulójára időzítették, de úgy, hogy a témák sorában a II. Internacionálé, a háború, a béke, patriotizmus, nemzet vitáit is be kívánták emelni az 1907-1914-es korszakban. így festett az eredeti elgondolás, amihez képest a gyakorlat csak részben módosult, amennyiben a felkért résztvevők referátumai nyomán került át - legalábbis részlegesen - a hangsúly 1912-ről ismét 1914-re, sőt az első világháborús korszakra. Tudtommal ez volt az egyedüli nemzetközi tudományos konferencia, amelyet a bázeli kongresszusra emlékezve e tematikából rendeztek, pedig ilyet tarthattak volna másutt, nálunk is, hiszen még szúken magyar vonatkozásban is van és lett volna miről beszélni. A párizsi szervezőket-kezdeményezőket így pusztán a lehetőség biztosításáért is elismerés illeti. A párizsi tanácskozás másik jellemző vonása volt, hogy ténylegesen biztosították annak kerekasztal jellegét. Abban a vonatkozásban is, hogy a zömében nyugat-európai kutatók és egyetemi oktatók (főként franciák, olaszok, nyugatnémetek) mellett Kelet-Európából, Jugoszláviából, Bulgáriából, Magyarországról is érkeztek referátumok, illetőleg a Szovjetunióból résztvevők. S persze ez a „kerekasztalnak" csak egyik feltétele volt: a másik a résztvevők nyitottsága és többféle gyökereztetésú megközelítése. Persze akik e konferencián megjelentek, mind baloldaliak voltak, vagy ahogy az angol pontos és régi hagyományokra visszanyúló terminológia meghatározza: balra álltak a centrumtól, szocialisták, kommunisták - és főként francia relációban olyan tegnapi kommunisták -, akik az ismert 180-as fokban nem fordultak át jobbra, s nem hajóznak az „új" neoliberális zászlók alatt. Végül a harmadik megyjegyzés: az igazán „nagy öregek" sajnos már hiányoztak a találkozókra, de jelen voltak a nyugdíjhatár körül mozgó francia-olasz-német „nagy-professzorok", miközben referátumokkal jelentkezett az újabb 30-50 év alat-