Századok – 1989

Figyelő - Klaniczay Gábor: Az interdiszciplinaritás az utóbbi negyedszázad történettudományában I–II/163

FIGYELŐ 177 Amíg - akár a Történettudományi Intézet osztályai között, akár akadémiai bi­zottság, akár ezektől független szervezet formájában - nem jön létre az interdisz­ciplináris megközelítéseknek valamiféle intézményes alapja, addig nem remélhető, hogy gyanakodva szemlélt divat-mutatványoknál vagy reménykeltő kezdeményezé­seknél nagyobb jelentőségre emelkedik hazai kutatásunkban. 3. Az intézményes alapok hiánya mellett fontos megemlíteni az oktatás kérdé­sét. Nyugaton az interdiszciplináris megközelítések egy újszerű egyetemi struktúra következményei is, melyben az első években meglehetős szabadsággal és igen nagy mennyiségben általános társadalomtudományi képzést kapnak az egyetemisták. Ha a rokon tudományok elméleteit, módszereit alkalmazzák, az nem külön érdeklődés, nem külön önképzés eredménye: az egyetemen megtanultak már ezekben a kategó­riákban gondolkodni. Ha ezzel a hazai helyzetet összehasonlítjuk, rögtön kitűnik a különbség. A szociológia csak az utóbbi években lett általánosan kötelező szakká -a kutatásban még nem érezni ennek eredményét. A politikai gazdaságtan és az ál­talános kurzusokban alkalmanként tárgyalt gazdaságtörténeti kérdések nem pótol­ják a gazdaság elméleti és történeti vizsgálatára kidolgozott hasznos kategóriák meg­ismerését szolgáló külön gazdaságtörténeti tanfolymok indítását a történészhallga­tóknak - erre szükség volna (voltak is - eredménytelen - kezdeményezések ebben az irányban). Bár történeti néprajzot tanulnak a történész hallgatók, a társadalom és a kultúra jelenségeit elméleti igénnyel magyarázó tudományok egyik legnépszerűb­bike, az antropológia továbbra is csak homályos bűvszó a számukra. Nagy pozití­vum volt az utóbbi évtizedben az ELTE Művelődéstörténeti Tanszékének megala­kítása, de itt is várat magára a kultúra történetének elméleti megközelítése - remél­hetőleg az idén kezdődő újraszerveződés e téren változásokat hoz majd. 4. Végezetül egy utolsó probléma: a szakmai folyóiratok kérdése. Interdisz­ciplináris megközelítés, mint a bevezetőben említett példák is mutatják, leginkább egy-egy folyóirat körül tudott kikristályosodni, mely intézmények helyett is folya­matosan képviselni tudott egy újféle szemléletet. A történettudományos produkciók módszeres ismertetésével, bírálatával kapcsolatban tudták a legeredményesebben felvetni (mint Marc Bloch és Lucien Febvre) az újabb megközelítéseknek, a rokon­tudományok közelítésének az igényét. A magyar történettudomány folyóiratai között nincs olyan, amely az interdisz­ciplináris megközelítések előmozdítását tekintené fő feladatának. A Századok és a Történelmi Szemle feladata érthetően eltér ettől: - egy országos társulat, illetve egy akadémiai intézet lapja, nem egy meghatározott törekvésé. A Világtörténet sokat tett az újszerű külföldi törekvések hazai megismertetésére, de kevés teret szentelhetett a hazai hasonló kérdésfelvetéseknek - nem lehetett azok orgánuma. A História so­kat szélesített a történeti vizsgálat perspektíváin, új témák sorát tárgyalta elsőként, de - népszerűsítő feladataiból következően - nem sok teret adhatott az elméleti­módszertani kísérletezésnek. Amíg az interdiszciplináris törekvéseknek nem lesz önálló lapja, nemigen szá­míthatunk a helyzet megváltozására. Feltéve persze, ha egy ilyen változás kívána­tosnak ítéltetik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom