Századok – 1989
Közlemények - Beke Margit: A Budapest-Csepeli Nemzeti és Szabadkikötő története 1928–1940 I–II/125
126 ВЕКЕ MARGIT Az 1838. évi pusztító árvíz siettette a fővárosi Duna-szakasz szabályozását. A negyvenes években készült tervek azonban nem valósultak meg. A tengerekért folyó krími háborút lezáró 1856. évi párizsi béke minden nemzetnek szabad hajózást biztosított a Dunán.4 Mindez indokolta a rakpartok és raktárak építését, vagyis egy kikötő létrehozását. Az első partépítési munkák eredményeképpen már 1859-ben a Lánchíd pesti és budai hídfő oldalán a Dunai Gőzhajózási Társaság közreműködésével elkészült 285 fm hosszúságban az első kőpartfal.5 A kiegyezésig 1317 fm hosszú, teraszszerűen kiképzett rakpartok épültek, melyek egy része árvízvédelmet is szolgált. A Zoltán utcától a Margit hídig 1120 fm-en, a budai oldalon 2860 fmen lépcsős rakpart készült. A Vámház előtti 750 fm-t a Duna-parti teherpályaudvar előtti 1275 fm hosszú partfal egészítette ki. Ezek a munkák a Rudasfürdőtől a Szabadság hídig terjedő 680 fm rakpart kiképzésével fejeződtek be. Összességében 9145 fm part épült ki a századfordulóra. Ezután kezdték meg a Margit híd fölött az 1500 fm-es rakpartot építeni. A főváros gondozásában épült a Vámháznál a négyemeletes raktár, 12 000 tonna befogadóképességgel. A raktárak és a Duna-parti teherpályaudvar között 25 000 tonnás gabonaelevátor készült.6 Az általános városrendezés újabb lendületet adott a Duna szabályozásának. 1870-ben megalakult a Fővárosi Közmunkák Tanácsa, és tervbe vették a Margit híd megépítését, amely e két város tervezett egyesítésével kapcsolatban merült fel. Ez maga után vonta a fővárosi Duna-part rendezését is. A kikötő megépítésének irányelveit az 1870. évi X. tc. szabta meg a következő pontjaival: „1. §. A Duna folyam Buda-Pest mellett akképpen szabályoztassék, amint a hajózás és kereskedés országos érdekei igénylik, és hogy a főváros, mint az ipar és kereskedelem központja oly állásba emeltessék, mely számára a szabad közlekedés mindazon előnyeit biztosítja, amelyek az ipar és kereskedelem fejlődésének nélkülözhetetlen feltételei. 3. §. A Duna folyamnak a főváros határai között szabályozása oly módon létesíttessék, mely midőn a fővárost az árvíz ellen biztosítja, s a hajózás akadályait a kereskedelem központján elhárítja, a hajózásnak és kereskedésnek tágas kikötőket és új rakpartot nyit, tekintettel a közraktárakra is."7 Vízszabályozási szempontból fontos munkát jelentett a Soroksári Duna-ág lezárása a gubacsi zárógáttal. A kikötő építését sürgette az a tény, hogy a 19. század második felében a népesedés felgyorsul, ennek következtében az ellátást az eddigieknél nagyobb mértékben kell biztosítani, akár importálás útján, és ennek a vasúti közlekedésnél olcsóbb szállítási lehetőséget kell keresni. A kereskedelem természetesen a szállítással tart lépést. Az utóbbi viszont lökésszerű, különösen a mezőgazdaságban meglévő termelési idényt figyelembe véve, ami nagy megterhelést jelent a vasút és közút számára, ugyanakkor szabálytalanul látja el felvevő piacát. A kereskedelem és szállítás egyenletességét a közraktári intézmények felállításával vélték elérhetőnek. Ez az intézmény Nyugat-Európában már jól ismert, és kiépítése hasznos 3 Ihrig 125. 4 Guöth Béla: A Budapest-Csepeli Nemzeti és Szabadkikötő jelentősége. Bp. 1958. 10. 5 Dezsényi Miklós-Hernády Ferenc: A magyar hajózás története. Bp. 1967. 114. 6 Bornemissza Félix-Barlos Dezső: Magyarország és a tengerhajózás. Bp. 1942. 220. 7 Magyar Törvénytár. 1870. X. tc.
