Századok – 1989
Közlemények - Beke Margit: A Budapest-Csepeli Nemzeti és Szabadkikötő története 1928–1940 I–II/125
Веке Margit A BUDAPEST-CSEPELI NEMZETI ÉS SZABADKIKÖTŐ TÖRTÉNETE 1928-1940 Történeti előzmények és kikötőtelepítés A Dunának nemzetközi jelentősége ismert. Ahhoz azonban, hogy a dunai országok összekötésén túl interkontinentális kapcsolatokat teremtő ereje legyen, a kívánalmaknak és a lehetőségeknek szerencsés találkozása kellett. Legendaszerűnek hat, hogy már Nagy Károly felismerve e fol^ó jelentőségét, foglalkozott a Duna-Majna-csatorna megépítésének gondolatával. Vízrajzi szempontból hazánkban a Tisza mellett, azt megelőzve a Duna tölti be a vízgyűjtő funkcióját. Mai völgye kb. 8 ezer évvel ezelőtt nyerte el végleges formáját, és mellékfolyóinak egy részét a Kárpát-medencén kívülről veszi fel." A Duna vízjárását a Morva torkolat feletti terület adottságai határozták meg, amelynek következtében a tavaszi és nyári árvizek váltak jellemzővé hazánkban. A folyó által nyújtott megélhetés, a halászat és a közlekedés mellett, a lakosság megtapasztalta a víz kártételeit is, és ez utóbbi ellen adottságaihoz képest védekezett. Hazánkban a folyók pusztításának megfékezésére átfogó jelleggel a vízrajzi, politikai körülmények miatt nem gondolhattak a 18. század előtt. A törökök kiűzése után erősen megváltozott az ország lakossága idegen etnikumú betelepítések miatt, amelyek egyúttal növelték a népesség létszámát is. Megindult egy belső migrációs folyamat. Ugyanakkor nem magyar eredetű családok (indigenatus) váltak magyar nemesi földbirtokok tulajdonosaivá a régiek mellett. Mindezek következtében nagyobb lélekszámú lakosság ellátását kellett megoldani, és a földbirtokosoknak érdekükben állt több termelést biztosítani. Európa ebben az időben merkantilista gazdaságpolitikát folytatott, és a magyar társadalomnak érdeke fűződött ahhoz, hogy bekapcsolódjék ebbe a merkantilista körbe, minden gyöngesége ellenére. így válik érthetővé, hogy valóban a 18. század az, amely egyrészt védekezett a folyók pusztításával szemben az ármentesítési és vízlecsapolási tervek megindításával, másrészt a már megszelídített folyót hasznossá kívánta tenni a hajózással, hogy rendeltetésszerűen bonyolítsa le a kereskedelmet. A két tevékenység bizonyos szempontból egymásra épült és egymásra utalt. A technika fejlődése is elősegítette a hajózást. 1831-ben rendszeresen megindult a Dunán Bécs és Pest-Buda között az Első es. kir. Szabadalmaztatott Gőzhajózási Társaság hajójárata. Nem véletlen, hogy ugyanezen évben kezdték meg a Felső-Duna szabályozását.3 Tudvalévő, hogy hazánkban ez a szakasz jelentette a legnagyobb hajózási akadályt. 1 OL Z 863. Üzletszerzés és propaganda. 2 A magyar vízszabályozás története, összeáll, és szerk. Ihrig Dénes. Bp. 1973. 12.