Századok – 1988
Tanulmányok - Tóth Sándor László: Az etelközi magyar–besenyő háború 541/IV
AZ ETELKÖZI MAGYAR -BESENYŐ HÁBORÚ 557 hoz.8 6 Újabban Györffy György arra az álláspontra helyezkedett, hogy az arab uralkodó nem a karlukok, hanem az úzok (torkok) ellen viselt háborút, így közvetlen kapcsolat volt e hadjárat és az úzok besenyőellenes támadása között. Szerinte ugyanis „az úzok, állatállományuk nagy részének elvesztése után, a sztyeppe íratlan törvényei szerint nyugati szomszédaikra, a besenyőkre rontottak". Elismeri ugyanakkor azt is, hogy az „úzok kimozdításában része lehetett az északkelet felől támadó kimek-törököknek is".8 7 Valószínűbb azonban az, hogy a 893-as arab portyázó akció és a 894—895-re tehető úz megmozdulás között ilyen közvetlen kapcsolat nem állt fenn.8 8 Az úzok feltehetően szállásterületük elvesztése miatt támadtak a besenyőkre, akik szintén menekülni voltak kénytelenek. A kazárok szerepét a 37. fejezet másodlagosnak tünteti fel a besenyők kiűzésében. A 870-880 körüli időre utaló Ibn Ruszta viszont megemlíti azt, hogy a kazárok „minden esztendőben portyázó hadjáratot vezetnek a besenyők ellen" a kazár alkirály, az ',.j.sád vezetése alatt.8 9 Györffy György a 38/i9 _3 1 tudósítását is felhasználva, úgy rekonstruálta a háborút, hogy „a besenyők a kazárok ellen vívott, szinte évenként ismétlődő hadjáratukon vettek részt, amikor a váratlan úz támadás érte őket. Állataikat hátrahagyva voltak kénytelenek menekülni, hiszen a Volgán hatalmas juhnyájaikat, tevéiket és minden lovukat át sem tudták szállítani."9 0 A 37. fejezet alapján azonban inkább azt tételezhetjük fel, hogy az úzok és a kazárok egyszerre támadták meg a gazdagságáról közismert Besenyőországot. A kazárok szokásos évi portyájukat végezhették,9 1 az úzoknak pedig elsősorban új szállásterületre volt szüksége. A közös érdek alkalmi összefogást eredményezhetett. A 37. fejezet szerint a magyar-besenyő háború oka a besenyő szállásterület elvesztése volt. A besenyőknek új hazára volt szüksége, ahol megtelepedhetnek. Györffy György rámutatott arra, hogy mivel dél felől Kazárország, észak felől pedig a burtászok és a volgai bolgárok zárták el az utat, „a besenyőknek nem volt más választásuk, mint átkelni a Donon, és a magyaroktól elragadni azt, amit elvesztettek: legelőt, állatot, új hazát."9 2 A besenyők tehát a sztyeppe „országútján" sodródtak tovább, és a népvándorlások logikája szerint a tőlük nyugatabbra levő népet, a magyarokat rohanták meg. A háború lefolyásáról Konsztantinosz besenyő forrás alapján csak annyit közöl, hogy a besenyők a magyarokat „háborúban legyőzték, kiverték és elűzték". A 38/i9_3i a magyar-besenyő harcok előzményeként említi, hogy a korábban kangarnak nevezett besenyők háborút indítottak a kazárok ellen, de vereséget szenvedtek, és ezért kénytelenek voltak saját földjüket elhagyni. A történeti kutatásban elteijedt az a vélemény, hogy ez a tudósítás lényegében a 37. fejezetben már említett úz—kazár—besenyő "Pl. Akademik B. B. Bartold Szocsinenija. Tom IV. Moszkva 1966. 33.1. 9. jegyz.;a Tabari és Maszudi tudósítását tartalmazó forráskiadásokra és irodalomra összefoglalóan 1. Györffy Gy.: A besenyők 283.1. 16. jegyz.;uő.: Magyarország története 1/2.1627. ' 7 MEH. 30.; Magyarország története 1/1. 582. "Az összefüggést legújabban megkérdőjelezte Czeglédy K., véleményét idézi Senga T.: Morávia bukása és a honfoglaló magyarok. Századok 117 (1983), 309. 10. jegyz. "MEH. 90. 90 Györffy Gy. Honfoglalás, megtelepedés. 126, 128.; uő. MEH. 31.; uö. Magyarorszag története 1/1. 584. 91 Kristó Gy.: Levedi. 172. '1 Vö. 90. jegyzet.
