Századok – 1988
Tanulmányok - Tóth Sándor László: Az etelközi magyar–besenyő háború 541/IV
558 TÓTH SÁNDOR LÁSZLÓ háborúról szól. Toynbee szerint a 37. fejezet teljesebb információt ad erről az eseményről, mint a 38. fejezet.9 3 Újabban Kristó Gyula a különbségeket hangsúlyozta a 37/2-14 és a 38/i9_3i vonatkozó tudósításai között. Kiemelte, hogy míg a 37. fejezetben az úz-kazár szövetségesek a kezdeményezők, addig a 38. fejezetben a kangarok támadnak a kazárokra, ráadásul az utóbbi helyen nem történik említés az úzokról. Szerinte két különböző időben történt eseményről van szó.9 4 Czeglédy Károly azt a megoldási lehetőséget vetette fel, hogy a 38. fejezet kangar (besenyő)-kazár összecsapása ugyan azonos a 37. fejezetben szereplő úz—kazár—besenyő háborúval, de a következményként említett kangar (besenyő)-szavárd (magyar) háború és a magyarok kettészakadása korábban történt.9 5 A két háború azonossága mellett leginkább az a körülmény szól, hogy a besenyők mindkettőben vereséget szenvednek, és ezért kénytelenek elhagyni a Kazáriával nyilvánvalóan szomszédos szállásterületüket. A 38/j9_3i-ben a 37. fejezethez hasonlóan a kazár—besenyő harcok színhelyének Besenyőország tűnik, jóllehet Konsztantinosz azt állítja, hogy a kangarok támadták meg a kazárokat. A hadszíntér azonban nem lehetett Kazária, mert ebben az esetben a vereség nem járt volna olyan következménnyel, hogy a besenyőknek le kellett volna mondaniuk régi hazájukról. így a háború úgy rekonstruálható, hogy a besenyők (kangarok) megtámadták a szállásterületükre behatoló kazár csapatokat, de vereséget szenvedtek. Az úzok nem említését azzal magyarázhatjuk, hogy a 38. fejezet idézett tudósítása más, feltehetően nem besenyő forrásból származik. A magyar—besenyő harcokról ez a passzus is szűkszavúan emlékezik meg; eszerint a háború során a magyarok hadserege vereséget szenvedett és kettészakadt. Itt a bizánci császár azt a nyilvánvaló hibát követte el, hogy nem a nép, hanem a sereg kettészakadását említette. Fel kell vetnünk azt a lehetőséget is, hogy talán Konsztantinosz tévedett akkor, amikor a magyar-besenyő háborút és a szavárd kérdést (a magyarok kettészakadásával együtt) kapcsolatba hozta egymással. Emellett szólnak különböző logikai és forráskritikai megfontolások. A 37/2 _ 14 passzus kronológiai elemzése alapján valószínűsítettük, hogy a besenyők a 890-es évek előtt nem hagyták el a Volga és Urál folyók közti szállásterületüket, így nem veszthették el azt egy kazárokkal vívott háború következményeként. A szállásterületekkel kapcsolatos vizsgálatok is ezt a kételyt látszanak igazolni. Megmagyarázhatatlan lenne a kazárok további érintkezése az etelközi magyarokkal, ha — ahogy a korábbi szakirodalom feltételezte — a besenyők valóban elfoglalták volna egy korábbi háború során a Kazáriához közeli Levediát, és a magyarok és a kazárok közé ékelődtek volna.9 6 Szövegkritikai szempontból a történeti kutatás általában egységesnek értékelte a 38. fejezetet -leszámítva a fejezet végén a folyók felsorolását (38/6 6 _7i)- azaz feltételezte, hogy az időben legrégebbi (ró naXmóv) eseményektől halad az újabbak felé.9 7 Mindössze két kutató vetette fel azt a lehetőséget, hogy a fejezet, pontosabban a 38/3 _6 S 93 Toynbee, A.: Constantine. 466. 94 Kristó Gy.: Levedi. 99-100. 9 5 Czeglédy K.: IV-IX. századi, 43.; uő.: Árpád és Kurszán. 52. 96 Pl. Hóman В.: MT6. 72-73.; Macartney, С. A.: The Magyars. 97, 99.; Deér J.: A IX. századi. 17. 91 Deér J.: A IX. századi. 12, 14-15.
