Századok – 1988

Tanulmányok - Potkowski Edward: A középkori lengyel írásbeliség 791/V–VI

804 EDWARD POTKOWSKI 4. Az a nagy kulturális átalakulás, amely a középkori Európában a 12. és 13. század folyamán végbement, Lengyelországot sem kerülte el. Ezek a változások egybeestek a 13. század nagy gazdasági (agrár és városi) reformjaival, melyek a társadalom átalakulásához, a társadalmi érintkezés formáinak megváltozásához, valamint a kultúra átadásának és kifejezésének átalakulásához vezettek. A 13. századi kultúra képe Lengyelországban az előzd korszakéhoz képest lényegesen gazdagabbá és minőségében értékesebbé vált. A korabeli Lengyelországban mindenekelőtt az oktatás színvonalának emelkedése és az iskolázott emberek számának gyarapodása volt figyelemre méltó. Szorosabbá váltak a külföldi tudományos központokkal fenntartott kapcsolatok. A 13. században mind több és több lengyel utazott a nagyhírű francia és itáliai iskolai központokba, hogy ott folytassa tanulmányait, és szerezze meg szakképzettségét.55 A század elején e nagy műveltségű szakemberek sorát két, Krakkó szellemi és egyházi-politikai köreihez tartozó tudós nyitja meg; a Párizsban és Orléans-ban tanult Wincenty Kadlubek mester, a képzett tudós, valamint a krakkói püspöki székben örökébe lépő, párizsi és bolognai tanulmányokat végzett Iwo Odrow^z.5

6 Kétségtelenül valamelyikük tulajdonát képezte az a rendkívül érdekes könyvgyűjtemény, amelynek leltárát a 12. század elején jegyezték le. Ez a gyűjtemény 32 kötetből állt, és legalább 41 művet tartalmazott. Helyet kaptak itt a -biblikus és patrisztikai irodalom alapvető alkotásain kívül - 12. századi francia, és angol szerzők művei; egyházi és világi történeti munkák, valamint útleírások. Mindezek, a könyvgyűjtemény névtelen tulajdonosa által külföldi tanulmányai során, majd hivatása későbbi gyakorlása alatt fölhalmozódott könyvek, ennek a képzett, egyházi és világi személyiségnek kézikönyvtárát alkották, ő - mint már említettük - a két tudós krakkói püspök egyike, Wincenty Kadlubek vagy Iwo Odrow§z lehetett. Hasonló, később egyházi könyvtáraknak adományozott magánkönyvtárakat, más külországi vagy hazai intézményekben képzett lengyelek is összegyűjtöttek. A skarzyszewi Jakub Weksa, ez a tevékeny egyházi személyiség, krakkói és boroszlói kanonok, bambergi skolasztikus, a pápa és II. Premiszláv cseh király udvari lelkésze, aki Krakkóban és Boroszlóban tevékenykedett és vált ismertté, saját jogi könyvtárral rendelkezett. Végrendeletében ezt a krakkói káptalanra hagyta, két kódexet pedig Ádám mesternek, a székesegyházi iskola rektorának adományozott.5

8 " Vo. História Nauki polskiej, I. kötet, 37—40.; valamint A Karbowiak, Dzieje wychowania i szkóf w Polsce, I. kötet, Petersburg 1898., 109. és skk.; S. Kutrzeba, Polacy na studiach w Paryzu w wiekach srednich, „Bibliotéka Warszawska", 1900., 2. kötet, 514-541. O. Baltzer, Studium о Kadtiibku, I—II. kötet, Lwów 1935, Wincenty mester eruditiojával kapcsolatban: 1. kötet, 161-556. és 2. kötet 7-43. Vo. B. Kürbis, Polska wersja humanizmu áredniowiecznego u progu XIII wieku. Mistrz Wincenty Kadlubek (in:) Sztuka i idéologie XIII wieku, Wroclaw 1974., 9-24. 57

Megjelent: MPH, 1. kötet 378., tévesen 1300 körűire datálták, amit a későbbi kutatók átvettek. A 13. század elejére keltezi a kéziratot Z. Budkowa, aki szintén közreadta az összeírást, és részletes kritikai elemzés tárgyává tette: Ksiçgozbiôr polskiego uczonego z XII/XIII wieku, „Studia Zródfoznaczne" 1(1957), 109-118. 58 Vo. Jakub magister haláláról szóló feljegyzés a Krakkói Káptalan Évkönyvében (Rocznik Kapituly Krakowskiej) az 1268. esztendőnél - MPH, Series nova, 5. kötet, 96-98.