Századok – 1988

Tanulmányok - Potkowski Edward: A középkori lengyel írásbeliség 791/V–VI

A KÖZÉPKORI LENGYEL ÍRÁSBELISÉG 805 Egy másik, Páduában tanult lengyel mester, Péter magiszter, kielcei és krakkói ka­nonok után két kézirat maradt fenn, amelyet б Itáliából hozott magával, majd a krakkói káptalannak adományozott. A külfölddel való egyházi, politikai kapcsolatok felélénkülése a 13. század­ban lehetővé tette a lengyelek számára a latin írásbeliség kultúrkörébe való tevé­kenyebb bekapcsolódást. A 13. századi külföldi szövegekben mind több említést ta­lálunk Lengyelországról, és annak ügyeiről, a lengyel származású tudósok művei pedig - mint Witelon és Frankon természettudósé, Miklós orvosé és a kánonjoggal foglalkozó Stefan Poláké - a határokon túl találtak befogadókra és használókra.59 A könyvhasználat az országon belül is növekedett, elterjedt a könyvnek, mint mun­ka- és közvetítőeszköznek a használata. Az írásbeli kultúra fejlődésének a 13. szá­zadban legnyilvánvalóbb bizonyítéka a lengyel iskolarendszer fejlődése és differen­ciálódása volt. Az addig működő székesegyházi iskolák mellett új iskolai közpon­tok alakultak az akkoriban kiformálódó társegyházaknál (filiáléknál). Ezek közül néhány - mint például a szandomériai iskola magas oktatási színvonalat ért el. 1238-ban itt tanított az első, lengyelországi „iuris professor", és valószínűleg a szin­tén ugyanilyen címet viselő Ugerus Buzakarinus.60 Lengyelországban a nagyobb városi központokban, mint Krakkó, Boroszló, Poznan és Legnica, a 13. században jelennek meg az első plébániai iskolák, ahol nemcsak az egyházi feladatok ellátá­sára (papi pályára) készítették fel a tanulókat.61 Az íráshasználat állandó növeke­> dése az adminisztrációs törvényszéki gyakorlatban (főként a városokban) megte-I remtette az írni-olvasni tudó szakemberek iránti igényt, akik már a szorosan vett vallási-egyházi szférán kívül tevékenykedtek. A 13. század kultúrájára jellemző másik jelenség a hazai írásbeliség fejlődé­se. E század küszöbén keletkezett Wincenty Kadlubek mester krónikája, amely tör­téneti-politikai értekezés. Ez a mű Igazságos Kázmér fejedelem és az őt támogató I krakkói főurak megbízásából készült.6 2 Kadlubek műve ugyanakkor a lengyel ér­telmiségi eruditiojának megnyilatkozása is volt; olyasvalakié, aki otthonosan mo­zog kora tudományos ismeretanyagában, utat lel a korabeli irodalmi irányzatok és alkotások között, s eközben - teljesen váratlanul - olyan gondolkodásmódról tesz tanúbizonyságot, amely a 12. századi humanizmus sajátja volt.63 Ez az oly nagy­szerűen induló történeti irodalom a 13. században azután az évkönyvek irodalma formájában fejlődik tovább, vagy a továbbra is a fejedelmi udvar mecenatúrájának 59 106 kézirat: Auxerre-i Vilmos (Wilhelm z Auxerre) 1234-ben, Páduában írott Summa Aurea­ja, valamint Piotr Lombard glosszákkal ellátott Liber sentenliarumja: 107 kézirat. 60 A. F. Grabski, Polska w opiniach obcych X-XIII w„ Warszawa 1964., 117-123, 281-327.; J. Strzelczyk, Odkrywanie Polski przez Europe (in:) Polska dzielnicowa i zjednoczona, Warszawa 1972., 37-61. 61 Vo. História nauki polskiej, 1. kötet 87—96. A. Vetulani, Kanonista Stephanus Polonus (in:) Prace z dziejów Polski feudalnej, Warszawa I960., 153-165. 62 O. Baltzer, Studium о Kadhibku, 1. kötet, 68-69. VÖ. Я. Samsonowicz, Ideologia mieszczanska w Polsce XIII wieku (in:) Sztuka i ideologia XIII wieku, 153-164. A kérdéskör vizsgálatához érdekes távlatokat nyitnak a régészeti felfedezések: Kai­mierczyk, Zagadnienie Pümiennosci w miastach Slaskich w swietle zródet archeologicznych XI-XIII w. „Sobótka", 28(1973), 213-227.

Next

/
Oldalképek
Tartalom