Századok – 1988
Tanulmányok - Potkowski Edward: A középkori lengyel írásbeliség 791/V–VI
A KÖZÉPKORI LENGYEL ÍRÁSBELISÉG 803 lal jól bánó káplánok csoportja, amely az uralkodóház külföldi levelezését vezette, lemásolhatott a hazai használók számára szükséges könyveket. Ilyen levelezést -miként azt Lambert-Suly krakkói püspök 1085-1092 körül Vratiszláv cseh királyhoz írt levele is bizonyítja - all. században lengyel püspökök is folytattak.50 Lehetséges tehát, hogy all. század végéről és a 12. század elejéről származó, Krakkóhoz és Gnéznához kapcsolódó szerényen díszített liturgikus, teológiai és jogi szövegeket tartalmazó könyvek helyi termékek voltak. Kétségtelenül a krakkói skriptóriumban készült két - a mai napig eredetiben fennmaradt szöveg közül - legrégebbi, a székesegyház kincstáráról és könytáráról szóló inventárium ugyanazon kéztől ered, az 1101. és az 1110. években, kétségtelenül egy ismeretlen székesegyházi őrkanonok tulajdona volt.5 1 A 12. század folyamán Lengyelországban egyre többet írtak, noha a lengyel írásbeliség e korai emlékeiből nem sok maradt ránk eredetiben. Ezek elsősorban dokumentumok, a belső használatra végzett jogi tevékenység írásbeli igazolásai, a külfölddel folytatott levelezés, de vannak köztük irodalmi alkotások is.5 2 Ilyen a már említett Gall Anonymus krónikája, amely 14. és 15. századi másolatokban maradt fenn; a Carmen Mauri, vagy Walgierz és Wislawa53 története. Utóbbiak a 12. századból származó lengyelországi szövegekben maradtak fönn. így - bár közvetlen forrásemlékekkel nem rendelkezünk - elmondhatjuk, hogy a székesegyházi, kolostori másolóműhelyekben liturgikus kódexeket, teológiai műveket, jogi és iskolai szövegeket sokszorosítottak. Mindazonáltal ezt még nem tekinthetjük sem bőséges, sem pedig sok fajta irodalmi termésnek. A 12. század Lengyelországában a könyvek elsősorban vallási célokat szolgáltak, és az ideológiai, vallási-politikai hatás eszközei voltak. Kiegészítették az egyháztudomány, az egyházjog és a latin nyelv oktatása közben elhangzó szóbeli ismertetéseket. A kódexeket elsősorban az ország összlakosságához mérten még nem számottevő papság (és annak is csak egy része), valamint az uralkodóház és a főűri családok latin írás-, olvasás- és beszédkészséggel rendelkező tagjainak szűk csoportja használta. A társadalom nagyobb részének -így a gazdagoknak, lovagoknak, a városok és falvak lakóinak kulturális és szellemiigényeit teljességgel kielégítették a szóbeü közlések, a templomok és a kéziratok képszerűen szemléletes díszítésének programja, amely az új, latin és keresztény kultúra alapvető eszméit volt hivatva közvetíteni.5 4 Z. Koztowska- Budkowa, Repertórium polskich dokumentów doby piastowskiej, z. 1, Kraków 1938., 13 nr. Lásd: S. Krzyzanowski, Specimina Palaeographica, Kraków 1913., IV. tabl. 52 Az áttekintést lásd: W. Semkowicz, Paleografia, 334-344. Lásd fent: 10.; Vo. A Régi swiçtokrzyzi évkönyv (Rocznik swiçtokrzyski dawny) 1122-1136 között Lengyelországban írott, teljes terjedelmében fennmaradt szövegét. (Nemzeti Könyvtár - Bibliotéka Narodowa, Warszawa, II. 3312). 54 A latin írásbeli és szellemi kultúra témánk szempontjából különösen fontos átalakulásairól — lásd: /. Hajnal, L'enseignement de l'écriture aux universités médiévales, Budapest 1959/ F. H. Bäumet, Varieties and Consequens of Medieval Literacy and Illiteracy. „Speculum" 55(1980), 237-265.
