Századok – 1988
Tanulmányok - Potkowski Edward: A középkori lengyel írásbeliség 791/V–VI
798 EDWARD POTKOWSKI dex tanúsítja. Az egyik, 1060-1070 körül, a kölni iskolában készült, rendkívüli műgonddal: részben ezüsttel írták bíborral színezett pergamenre. A másik pedig egy, a 8. sz. végéről származó prédikáció gyűjtemény (Predicationes).30 A krakkói székesegyházzal és a fejedelmi udvarral akkoriban szorosan együttműködő tynieci apátsághoz még egy értékes kézirat kapcsolódik: a krakkói püspökök pontificaleja,3 1 amit vagy Tyniecben írtak, vagy az ottani kolostor megrendelésére készítettek valamely Rajna vidéki vagy lotaringiai másolóműhelyben. Ismertek még a lengyel könyvtáraknak más olyan, all. század végéről, vagy a 12. század elejéről származó liturgikus könyvei, amelyeket akkoriban hozathattak bajorországi, vagy Rajna vidéki scriptorium okból.32 A 11-12. század fordulóján már fellelhetjük a liturgikus-biblikus kódexek szertartási-vallási rendeltetésén túllépő alkotások nyomait. Ezt, a középkori lengyel könyvkultúra számára új tartalmat hordozó típust két fennmaradt jogi kézirat képviseli: egy krakkói és egy gnéznai. Mindkettő a chartres-i Ivon iskolájában készített kánonjogi gyűjteményt, a Collectio trium partiumot (az ún. Tripartitát)3 3 tartalmazza. A két kézirat közel azonos szövegeket tartalmaz, amelyek csak kisebb szerkesztésbeli és tartalmi különbségeket mutatnak. Keletkezésük az 1103- ban Lengyelországban tartózkodó pápai követ, a francia születésű Vallon (Gallon) kezdeményezésének, a chartres-i Ivon tanítványának és barátjának köszönhető. Lehetséges, hogy magával hozta a Tripartita kéziratát, s ezt Krakkóban és Gnéznában, ott helyben lemásolták. Az íráskép és az írásmód jellegzetességei alapján valószínűbbnek látszik azonban, hogy ezek a kódexek más módon készültek: Vallon másoltathatta le mindkét kéziratot egy észak-franciaországi központban, s onnan hozhatta magával Lengyelországba, hogy a végrehajtandó egyházi reform jogi alapját képezzék.34 így mindkét kézirat az Észak-Franciaországgal kibontakozó, s majd a 12. század folyamán virágzásnak induló kulturális kapcsolatoknak újabb bizonyítéka. A 11-12. század fordulóján a könyvek nem vallási célokat szolgáló funkciójáról leginkább a krakkói székesegyház könyvtárának 1110-ből származó összeírá-30 Lásd fent: 16. és 26. jegyzet. A Tynieci Sakramentarium részletes ismertetését megtalálhatjuk még: W. Semkowicz, Paleografia, 305-309. 31 Jagelló könyvtár (Bibliotéka Jagiellonska), Kraków, ms 2057, a korábbi kutatás a 12. századra datálta: W. Abraham Pontificale biskupów krakowskich z XII wieku, „Rozprawy AU. Wydzial Historyczno-Filozoficzny" 66(1927), nr 1. A Pontifikálé legújabb közreadója Z. Obertynski (1977) a kézirat keletkezésének idejét meggyőzően előbbre teszi, 1050 és 1075 körűire; lásd: Pontyfikal krakowski z XI wieku, 23-24. 32 VÖ: E. Potkowski, Ksiazka rekopismienna w kulturze Polski sredniowiecznej, Warszawa 1984, 28. 33 A kéziratok a Krakkói káptalan könyvtárában (Bibliotéka Kapitulna, Kraków, nr 84) és a Gnéznai székesegyház könyvtárában (Bibliotela Katedralna Gniezno, ms 25). Feldolgozásuk: P. David Un disciple d'Yves de Chartres en Pologne - Galon de Paris et le droit canonique (in:) La Pologne au VII Cong-rès International des Sciences Historiques, Varsovie 1933, 1. kötet, 99-113. 34 VÖ.: W. Semkowicz, Paleografia, 320-322.; J. Szymanski, krakowski rçkopis reguty akwizgrariskiej z roku ok. 1103. „Studia Zródtoznawcze" 11(1966), 39-52.
