Századok – 1988
Tanulmányok - Potkowski Edward: A középkori lengyel írásbeliség 791/V–VI
A KÖZÉPKORI LENGYEL ÍRÁSBELISÉG 797 radt fenn. (MS 1). A másik valószínűleg a 8. század végén keletkezhetett, ír szerzetesi környezetben. Prédikációk gyűjteményét (Predicationes) tartalmazza, s valószínűleg a tynieci bencések könyvtárának részét képezte.26 Valószínűleg szintén a 11. század második felében került Lengyelországba az, a 8. század végéről, vagy a 9. század elejéről származó leckekönyv, amelyből csak kis részletek maradtak fenn. Ezeket a boroszlói káptalan könyvtárának egyik, 15. századi kódexének kötéstáblájából fejtették ki. A töredékeket megtaláló Wfadysíaw Semkowicz szerint ez a kézirat a kruszwicai székesegyház tulajdonát képezhette.2 7 Még megközelítőleg sem lehet meghatározni azonban, mikor került lengyel földre az, a 9. század második feléből származó kódex, amely Smaragd apát Szent Benedek reguláihoz írott kommentárjait tartalmazza. A Lex Salica a 9. századból származó varsói kézirata (Varsói Egyetemi Könyvtár, MS 1), amelyet régebben a lengyelek korai, külországban folytatott joci tanulmányaival hoztak összefüggésbe, csak a 19. század végén került hozzánk.2 Az egyház és az állam az 1036-1039-es évek válságát követő újjáépítése, ami I. Kázmér (1034-1058) és Merész Boleszló (1058-1059) nevéhez fűződik, lehetővé tette, hogy a politikai-egyházi kapcsolatok Lengyelországot ismét Ny ugat -és Dél-Európa legjelentősebb kulturális központjaihoz közelítsék. Ezeknek a kapcsolatoknak köszönhetően újból megindult a liturgikus és más tartalmú kéziratok Lengyelországba áramlása. Az első, 1040 előtti, időszakhoz képest növekszik a könyvfelhasználók - a világi papság és a szerzetesek - száma. Az I. Kázmér által felújított régi püspökségek mellett ugyanis a 11. század második felében újak is alakultak Plockban és valószínűleg Kruszwicában (amit a 12. század' során Wíocíawekbe helyeztek). A 11. század végén a székesegyházi papság számára új, majd a következő században elterjedő szervezeti formát hoztak létre, a kanonokok gyülekezetét. Ennek keretében igen élénk vallási, szellemi, és művészeti tevékenység folyt. Sor került a benedekrendi kolostorok újjáalapítására is. Ezek most Tyniecben, Mogilnóban, Lublinban, valamint egyes várközpontokban (Boroszlóban, Legnicében és PJockban) működtek. E kolostorok, s különösképpen az itteni szerzetesek első nemzedéke magas oktatási, művészeti és zenei kultúrájukról híres kolostorokkal, főként Rajna-vidékiekkel tartottak fenn kapcsolatot. Fennmaradt a kéziratoknak egy olyan csoportja, amely akkoriban - tehát a 11. sz. végén és a 12. sz. elején - került Lengyelországba. Szóltam már két, ezek közé tartozó, dinasztikus importból származó kéziratról (Gnéznai Evangeliarium és P-tocki Evangeliarium).2 9 A Rajna menti államokkal és a francia kultúrával való kapcsolatok megélénkülését két, Krakkóhoz és a tynieci bencésekhez köthető kó-26 Gnéznai evangeliárium (Ewangeliarz gnieznienski): B. Bolz, Najdawniejszy kalcndarz gnieznienski wedhig kodeksu MS 1, Poznan 1971. Krakkói Praedicationes-t feldolgozta: P. David, Un receuil de conférences monastiques irlandaises du VIII siècle, „Revue Bénédictine", 49(1937), 62-69. 27 W. Semkowicz, Paleografia, 296-298. 28 Z. Koztowska-Budkowa, Najstarszy rekopis Biblioteki Kórnickiej, „Przeglad Biblioteczny", 3(1929), 496-509.; J. Zalhey, Katalog rekopisów sredniowiecznych Biblioteki Kórnickiej, Wroclaw 1963, 319-322.; H. Kozerska, W. Slumer, Katalog rfkopisów biblioteki uniwersyteckiej w Warszawie, Warszawa 1963y. kötet, 1-4. Lásd fent: 9. és 10. jegyzet.
