Századok – 1988
Tanulmányok - Potkowski Edward: A középkori lengyel írásbeliség 791/V–VI
796 EDWARD POTKOWSKI 12 ezek között könyvekkel is. A ravennai eremiták, akik még 1003 előtt érkeztek téríteni Lengyelországba, szintén fel voltak szerelve „válogatott könyvekkel", amelyeket, mint III. Ottó császár ajándékát, Itáliából hoztak. A Lengyelországban tevékenykedő szerzetesrendek anyakolostoraikkal fenntartott kapcsolatai - és természetesen a hazai származású szerzetesek a külföldi egyházi központokkal fennálló összeköttetései - elősegítették az eleinte idegenből behozott könyvállomány gyarapodását. A lengyel egyházszervezet 1000-ben történt megalakulása után2 3 létrejöttek a lengyel írásbeli kultúra és a könyvhasználat állandó központjai. Ezek a gnéznai, krakkói, boroszlói, és rövid ideig a kotobrzegi székesegyházak voltak, ezeken kívül még legalább négy férfikolostor (Poznanban, Migdzyrzechben, Trzemesznoban és JLgczycaban) és egy apácazárda is létezett. Az ország jelentősebb váraiban a kereszténység elteijedésétől kezdve minden bizonnyal működtek kápolnák. Ezek el voltak látva alapvető liturgikus könyvekkel, melyeket az ottani szerzetesek használtak. A fentiek mellett, mint már említettem, könyvek gyűjtésének és felhasználásának egyik központja az első Piast uralkodók udvara volt. A fejedelmi udvar könyvei között a vallásos tárgyú müveken kívül historiográfiai szövegek is voltak. Utóbbiak általában évkönyv-kompilációk voltak, rövidített világtörténettel. Talán Dobrava és Rycheza hercegnők hozhatták magukkal, és már helyben egészítették ki, olyan események és tények feljegyzésével, amelyek hasznosak lehettek a fejedelem és közvetlen környezete számára.2 4 A könyv lengyelországi történetének ebből a legkorábbi szakaszából szinte semmi sem maradt fenn. Az egyházi központokban és a fejedelmi udvarban összegyűjtött legrégibb írásos emlékek szétszóródtak vagy elpusztultak az 1036-1039-es belső zavargások és harcok alatt, esetleg Bretiszláv cseh fejedelem hadainak támadásakor, amelyek teljesen feldúlták Gnéznát, és útközben bizonyosan nem egy várkápolna esett hadjáratuk áldozatául. Az első ismert, Lengyelországban használt kódexek közül ki kell emelnünk a két, már említett, udvari környezetből kikerült kötetet: a Rycheza hercegnő által behozott Egbert Zsoltároskönyvet (Codex Gertrudianus), valamint az Ordo Romanusi. Az utóbbit Lotharingiai Matild hercegnő ajándékozta II. Mieszkónak gyönyörű dedikációs levél kíséretében, amelyben a lengyel király műveltségét, latin és görög tudását dicsérte.25 Ali. század második felében viszont két másik, a mai napig fennmaradt korai kódex került Lengyelországba. Az egyik minden bizonnyal a 10. század második feléből származó, szerényebb kivitelű, talán „úti" evangeliárium, amely a gnéznai székesegyház könyvtárában ma-21 Jordan püspök lengyelországi római missziójával kapcsolatban lásd: /. Dowiat, Metryka chrztu Mieszka I i jego gencz?, Warszawa 1961, 36-54. 22 Vita quinque fratrum eremitarum auctore Brunone Querfurtensi, с. XIII (in:) MPH, Series nova. IV kötet/3 65 23 Az egyházszervezet legkorábbi kéjdéseit bemutatja: W. Abraham, Organizacja Kosciota w Polsce do potowy wieku XII, Poznan 1962 , valamint egy J. Kloczowski által szerkesztett tanulmánykötet: Kosciót w Polsce. áredniowiecze, Kraków 1968. 24 Vö. az 5. jegyzetben idézett munkákkal, valamint: Z. Budkowa, Poczatki polskiego rocznikarstwa. „Studia Zródtoznawcze", 2/1958, 81-96.; G. Labuda, Rocznik poznanski, ugyanott 97-112. 25 Lásd fent a 7. és 8. jegyzetet. Lotaringiai Matild levele megjelent: MPH, I., 323—324.
