Századok – 1988
Tanulmányok - Potkowski Edward: A középkori lengyel írásbeliség 791/V–VI
A KÖZÉPKORI LENGYEL ÍRÁSBELISÉG 795 Ii kapcsolatba. 16 Hasonló feladatot töltöttek be a könyveket díszítő miniatúrák is. Az Emmerami Evangeliariumot egy, hatalma teljében lévő uralkodót ábrázoló miniatűra nyitja meg, amely - erőt és szigort sugározva - a szintén e helyen szereplő korabeli miniatűrákon található Krisztus király és bíró alakját utánozza. A már említett Ordo Romanus elején egy (ma már elveszett) II. Mieszko királyt trónusán ülve ábrázoló miniatűra állt. Ez a miniatúra szemlélői számára a lengyel monarchia dicsőségét volt hivatva hirdetni, és összekapcsolni az uralkodó személyét a keresztény politikai értékrenddel.1 7 A kódexek politikai-állami jelentőségét II. Mieszko felesége, Rycheza is felismerte. Amikor 1032-ben elhagyta az országot, magával vitte a legjelentősebb kódexeket, (Egbert Zsoltároskönyvét, az Ordo Romanust, és az udvari Évkönyvet), mint fia, Kázmér a lengyel trónhoz való jogának bizonyítékát.1 8 2. A legrégibb lengyelországi könyvek tehát külföldről származtak; a 10. század második felében jelentek meg a kereszténység terjesztésére behívott papsággal együtt.1 9 Az első, az új, keresztény szertartásrend alapvető kellékeinek számító kódexek Csehországból érkeztek hozzánk, Dobrava hercegnővel, aki - miként azt az első lengyel krónika szerzője, Gall Anonymus írja - jövendőbeli férje, I. Mieszko udvarába „világi és egyházi előkelők népes kíséretében" érkezett. Ezek a kéziratok valószínűleg nem voltak cseh alkotások, hiszen ebben az időben még nem léteztek ott a könyvkultúrának jelentősebb központjai. így eleinte a cseh kapcsolatok csak közvetítő szerepet játszottak a főként dél-német másolóműhelyekben készült külországi művek lengyel földre juttatásában.2 0 A liturgikus és bibliai szövegeket tartalmazó kódexeket részben azok a püspökök és szerzetesek hozták magukkal, akik Bajor- és Szász-földről, a Rajna vidékről, Lotaringiából, vagy Itáliából érkeztek az országba, illetve a fejedelmi udvarba. Úgy tűnik, hogy az első időszakban Itáliának jutott jelentős szerep a könyvbehozatal terén. A pápai kúria által I. Mieszko udvarába küldött missziós csoport kétségtelenül el volt látva az egyházi szertartásokhoz szükséges valamennyi kellékkel, így Lásd például: all. sz. második feléből származó Tynieci Sakramentarium első lapjain lévő „missa pro Rege et exercitu"-t. (Nemzeti Könyvtár Bibliotéka Narodowa, Warszawa, BOZ Cim. 8.), leírás és tartalmi elemzés: J. Wecowski, Pocz^tki choralu benedyktynskiego w Polsce (968-1150) (in:) Musica Medii Aevi, 2. kötet, Kraków 1968, 40-51. Ugyanígy a krakkói püspökök 11. századi Pontifikáléjában található szöveg, amit a metropolita mondott el egy, az uralkodó által kinevezett püspök beiktatáskor. Jagelló Könyvtár (Bibliotéka Jagiellonska, Kraków, ms 2057) - Pontyfikat krakowski z XI wieku, wyd. Z. Obertynski, Lublin 1977, 148. 494 nr. 17 A. Gieyszlor, О godnosci ksi^zki w Polsce, Warszawa 1979, 7. 18 Vo. G. Labuda, Gtówne linie rozwoju rocznikarstwa, 818. 19 A misszionáriusok könyveiről források is beszámolnak: Szent Adalbert poroszföldi útjára magával vitt egy zsoltároskönyvet (liber psalmorum) - S. Adalberti vita altera auctore Brunone Querfurtensi, c. 25 (in:) MPH, Series nova, IV kötet/2, 62.; S. Adalberti vita prior, c. 28 (MPH, Series nova, IV kötet/l, 41. Bambergi Ottó pedig, amikor téríteni indult Nyugat-Pomerániába „misekönyvet és más könyveket is" vitt magával - Herbordi Dialógus dc vita S. Ottonis, c. 8 (in:) MPH, Series nova, VII kötet/3, 74. 20 W. Semkowicz, Paleografia, 156.; /. Hlavácek, Czesko-polskie kontakty ksiazkowe, 316-317.
