Századok – 1988
Tanulmányok - Banaszkiewicz Jacek: A tájbeli a társadalmi rend és a népi eredethagyományok egysége 769/V–VI
A TÁJBELI, A TÁRSADALMI REND ÉS A NÉPI EREDETHAGYOMÁNYOK 785 ta ugyanis venni a „caput regni"-t, egy lendülettel akarta elfogni „arcem regni"-t és a királyt. Az arx regnit itt külön - ha így lehet mondani - kiemelték, és önálló értékként szembeállították vagy egyenlővé tették az uralkodó személyével. A fenti elkülönítésben - amely megjelöli a királyság két fő támaszát - a legfelsőbb hatalmat tehát egyenlőképpen képviseli az uralkodó személye és az a hely, amelyhez a legerősebben kötődik. Ez az a terület, ahol megszületett a főhatalom, mely később kiterjedt nagyobb területekre, és ahol ciklikusan megújul az újabb, soros uralkodóval, a hatalom képviselőjével. A királyság a hagyománnyal függ össze, a hagyomány pedig „in loco" materializálódik és öröklődik. Ezért az arx regni, a sedes principalis, akárhogy nevezzük is a királyi helyet, az uralkodó helyét, a koraközépkorban annyit jelent, hogy néha azonosítják az állammal, a területi-politikai hatalommal. Csak ezen a kiválasztott földdarabon mehet végbe az uralkodónak a főhatalmi jogokba való beiktatása, ha jogerősen akarja végrehajtani a beiktatási ceremóniát. Itt volt ugyanis a trón vagy a kultuszkő, amelyre le kellett ülnie annak, aki igényt tartott a hatalomra, hogy a törvény és a rítus követelményeivel összhangban uralkodóként jelenhessen meg a nép előtt.72 Mellőzve azt a rendkívül érdekes kérdést, hogy honnan származtak azok a kultusztárgyak, amelyeken a kiválasztott személy uralkodóvá változott, nézzük meg annak példáit, hogyan tartották meg annak parancsát, hogy a beiktatási ceremóniát a hagyomány által pontosan meghatározott helyen tartsák meg. Csehországban sokáig fennmaradt az a szokás, hogy az ország leendő uralkodója rendszerint arra a kőre ült, mely bizonyára a Kosmas szerint Prága városának közepén levő £i2-dombon feküdt. 3 D. TreStík legutóbb azt a valószínű feltételezést hozta fel, hogy Boíivoj, megszerezve a hegemóniát Csehországban, ott választotta ki székhelyét, ahol a közösség feletti főhatalom megszerzésének kulcsobjektuma volt.7 4 Prága tehát úgy keletkezett, hogy meg akarták szerezni a kőtrónt, birtokba akarták venni a cseh közösségben kiemelt helyet. A prágai vár feletti uralom megnyitotta az utat az egész ország feletti uralomhoz, amit alátámasztanak a fejedelmek későbbi, a forrásokban megtalálható törekvései a városba való bejutásra és arra, hogy saját személyüket ültessék a trónra, a kultuszkőre. A cseh szokásnál még élőbbnek bizonyult az uralkodó rituális kövön való beiktatásának karintiai szokása. Viszonylag kimerítő leírásunk van erről a szertartásról Viktringi János tollából, de itt a leglényegesebb az, hogy a trónra lépés ha-72 Ld. J. Meier: i. m. 9.; K. Olivecrona: Das Werden eines Königs nach altschwedischem Recht. Der Königeritus als magischer Akt. Lunds Universitete Ársskrift. XLIV. köt. 1948; E. Hoffman: Königserhebung und Thronfolgeordnung in Dänemark bis zum Ausgang des Mittelalters, Beiträge zur Geschichte und Quellenkunde des Mittelalters. V. köt. Münster 1976, 180.; J. O'Donovan: Inauguration of Irish Chiefs. (In:) The Genealogies, Tribes and Customs of Hy-Fiachrach commonly called O'Dowda's Country. Kiad. J. O'Donovan, Dublin 1844. 425-452. így D. Tfeitlk: Poíatky Pfemyslovcti. Prága 1981. 89. A követ a Szent György-kolostor és a Vencel-rotunda (vagy a későbbi bazilika presbitériuma) közé teszi I. Borkovsky: Die Prager Burg zur Zeit der Premyslidenfürsten. Prága 1971. 90., 113.; R. Schmidt: Die Einsetzung der böhmischen Herzöge auf den Thron zu Prag. (In:) Nationes, Historische und philologische Untersuchungen zur Entstehung der europäischen Nationen im Mittelalter. I. köt. Sigmaringen 1978. 339-363. 74 D. TfeStik: i. m. 90.
