Századok – 1988
Tanulmányok - Banaszkiewicz Jacek: A tájbeli a társadalmi rend és a népi eredethagyományok egysége 769/V–VI
786 JACEK BANASZKIEWICZ gyománnyal megszentelt helyen történik, annak ellenére, hogy az szó szerint a szabad ég alatt volt, egy félreeső helyen.7 5 Az uralkodói főhatalomnak egy kiválasztott hellyel - melynek privilegizáltságát a közösség történeti hagyománya jelöli ki - való ilyen erős egybeforrása példákkal illusztrált jelenségét nagyon jól mutatja egy másik utalás is, amely többek között Nagy Károly személyével függ össze. 6 Arról a motívumról van szó, amely megteremti a megszüntethetetlen kapcsolatot a trónra - az egyetlen kiválasztott trónra és csakis arra - lépés és az uralkodói hatalom birtokába jutás között. Ha tehát sikerült valamilyen alkalmi, véletlen személynek ráülnie, akkor a kalitka bezárult, az uralkodót kellett tisztelni benne. Ezt a törvényt használja fel az országában elfelejtett Károly, aki arra a hírre, hogy trónra kell lépnie az űj uralkodónak, elhagyja a császárságtól távoli hadműveleti területeket, Aachenbe megy, és észrevétlenül elfoglalja helyét a trónon. Azt a meggyőződést, hogy a kiválasztott hely még a közönséges emberből is uralkodót csinál, szélesebb körben osztották. A timurida Babur, az indiai nagymogul dinasztia alapítója, emlékirataiban leír egy különös szokást, amellyel az általa elfoglalt Bengáliában találkozott. Feljegyzi, hogy ebben az országban az uralkodót egy meghatározott trón illeti meg, ugyanígy hasonló hely jár a magas méltóságoknak, vezíreknek stb. A bengáliaiak számára csak a királyi trónnak van jelentősége, csak ezek a hatalmat és hivatalt reprezentáló helyek számítanak. Babur idézi az őslakosok véleményét erről a témáról: „Mi megőrizzük a trón iránti hűséget, engedelmesek vagyunk mindenkivel szemben, aki rajta ül."7 7 A beiktatás tehát nem a jelölt személye szempontjából fontos, hanem azért, mert ott zajlik le, ahol kell, ahol a ceremóniát megszentelő sacrum vagy erő működik. Gniezno a törzsi fennhatóság központja volt-e, ahol a hatalmat tartóssá tette a Piastok nemzetsége, vagy pedig a területi közösség kiemelt helye, az, amelyik a főhatalmat adta? A kérdés nincs jól megfogalmazva, de felvetődik egy lényeges probléma, amellyel érdemes foglalkozni. Az, hogy Gniezno valamilyen politikai képződmény központja volt-e, mielőtt a Piastok a történelem színpadára léptek volna, egy külön, nagyon nehezen megvizsgálható kérdés. A másik, egészen más probléma az, hogy Gnieznónak, függetlenül korábbi pozíciójától, a Piastok keletkező állama számára különleges hellyé kellett-e válnia, ahol a hagyomány és a sacrum a közösség szervezete számára legfontosabb értékeket alkotják. A kérdés teljesen fölöslegesnek tűnik, a válasz nyilvánvalónak, de közhelyes kérdésünk másnak látszik a királyság első legméltóbb várával kapcsolatos hagyomány fényében. A főváros Gnieznóban való elhelyezése és Szent Wojciech ereklyéinek ottani elhelyezése, a " Johannis abbatis Victoricnsis Liber certarum historiarum. MGH Script, rer. ger. in us. Sehol. XIII. köt. Kiad. F. Schneider. Hannoverae et Lipsiae 1909. I. köt. 251., 291. Ld. В. Grafenauer: Ustoliïevanje korogkih vojvod in drzava karantskih Slovencev. Ljubljana 1952; U. Steinmann: Die älteste Zeremonie der Herzogseinsetzung und ihre Ungestaltung durch die Habsburger. Carinthia. I. köt. 1-4. filz. 1967. 469-497. 76 Ld. Jd. Jansen Enikels Weltchronik. MGH-Deutsche Chroniken. III. köt. Kiad. P. Strauch. Hannover 1900. К. E. Geith: Carolus Magnus. Studien zur Darstellung Karls des Grossen in deutscher Literatur des 12. und 13. Jahrhunderts. Bibliotheca Germanica. XIX. köt. 1977. Babur-name. II. könyv. Kiad. Sz. Azimdzsanova. Oroszra fordította M. Szale. Taskent 1982. 192. 1.
