Századok – 1988

Tanulmányok - Banaszkiewicz Jacek: A tájbeli a társadalmi rend és a népi eredethagyományok egysége 769/V–VI

776 JACEK BANASZKIEWICZ ban összefüggés volt a térbeli elhelyezkedés és a társadalmi rétegződésben elfog­lalt hely között.27 Mindenesetre az egymással egyenlő és egymást kölcsönösen magyarázó ér­tékek - az idő, a hely, a társadalmi hovatartozás értékei - közé kell elhelyezni a szín kategóriáját is. A leggyakrabban, a társadalmi hovatartozás megkülönbözteté­sekor és a világtájak jelzéséhez egyaránt fehér, piros, fekete, kék, sárga és zöld színt használtak. Itt nem mindig jártak el következetesen; különböző színeket hasz­náltak ugyanannak az értéknek a kifejezésére. De bizonyos esetekben a reprezentált szín és a megjelölt összefüggése szabályos jelleget öltött.2 8 így áll a dolog a fehér­nek a papi csoporttal, a királyi és szellemi főhatalommal való összefüggésével. A feketeség a nem szabad emberek rétegét jelképezte. Indiában a kozmikus rend­szerben az országnak ugyancsak a fekete színnel azonosított nyugati részét foglal­ták el. Eszünkbe jut a szláv feketeség, amelyet a legalacsonyabban elhelyezkedő népességcsoport meghatározására használtak."9 De a szabálytól vannak eltérések, és fekete színnel ruházzák fel a harcosokat is, akik a hagyomány egy másik vona­lában foglalkozásukhoz közelebb álló színt, a pirost mondhatják magukénak.3 0 Ez a képzettársítás dominál, a harcos Thor vöröshajű, a római russatik alkotják az equi­tusok csoportját stb. A szláv területekről a következő tényeket lehet hozzátenni eh­hez az összeállításhoz: az orosz harcosok pajzsaikat vörösre festik31 , a skarlátpiros Lengyelországban sokáig a nemesség színe. 2 A szín, mint az ember térbeli és társadalmi létét a sokrétű értékek világában teljességgel értelmező rendszer összetevője, külön részletes kutatásokat igényel, 27 G. Dumézil: Rituels indo-européens à Rome. III. fej. Albati, russato, virides. Études et Com­mentaires. XIX. köt. Párizs 1954. 45-61.; Ua.: La Rigsthula et la structure sociale indo- européenne. (In:) G. Dumézil: Apollon sonore... 208-221.; J. H. Grisward: i. m. 255.; H. Ludat: i. m.: T. E. Modelski: Z onomastyki i terminologii sredniowieczne (A középkori onomasztikából és terminológiából). КН. XXXIV. 1920. 1-29.; О. Prilsak: Orientierung und Farbensymbolik. Zu den Farbenbezeichnungen in den altais­ches Volkernamen. Saeculum. IV. köt. 1954. 376-383. 2' J. de Vries: Rood-Wit- Zwart. (In:) Kleine Schriften. Berlin 1956. 351-359.; L. Gerschel: Cou­leur et teinture chez divers peuples indo-européens. Annales E. S. С. XXI. köt. 1966. 608-631.; G. Du­mézil: La courtisane et les seigneurs colorés. Esquisses de Mythologie. Párizs 1983. 17. Ld. még A. Ca­meron: Circus Factions, Blues and Greens at Rome and Byzantium. Oxford 1976. 45-73., 336-338.; S. Mikucki: Barwa w heraldyce áredniowieczncj (A szín a középkori heraldikában). Rocznik Polskiego To­warzystwa Heraldycznego we Lwowie. VIII. köt. 1928/1929. 96., 22,; S. К. Kuczynski: Barwy Bialo-czer­wone (A fehér-piros sz(nek). (In:) S. Russocki-S. K. Kuczynski-J. Willaume: Godto, barwy i hymn Rzeczy-pospolitej (A Köztársaság címere, színei és himnusza). Varsó 1978. 93. 29 Ld. A. Brückner: Sfownik etymologiczny jezyka polskiego (A lengyel nyelv etimológiai szó­tára). III. kiad. Varsó 1970. (czarny - fekete). 72.; STownik praslowianski (Összláv szótár). II. köt. Wroc­law 1976. 224. 30 H. Grisward: i. m. 200.; L. Gerschel: i. m. 613., 618., 627. Ld. V. P. Adrianova-Peretc: Frazeologija i lekszika Szlova о polku Igorevje. (In:) Szlovo о polku Igorevje i pamjatnyiki kulikovszkovo cikla. Kiad. D. Sz. Lihacsov-L. A. Dmitrijev. Moszkva 1966. 46., 48. 32 Dfugosz közli (fama insuper est), hogy a Natgczów és Zarembów nemzetséget az uralkodó meggyilkolásában való részvételért ily módon büntették meg „ut neque inter equestrium ordines aciebus instructis consistèrent, neque rubeo colore in vestibus uti auderent". Johanni Dlugossi Annales. Varsaviae 1975. 291. 1. (ad a. 1296). A fehér (béke) és a vörös (harc) szín jelentésbeli szembenállását játssza ki Kadtubek Chronica Polonoruma, IIL 2(13. sz. eleje), a Bialogard elfoglalásáról szóló epizód kiszínezé­sére: Ferdeszájú „duo scuta ostentans, unum album, alterum rubeum: utrum, inquit, eligitis?"

Next

/
Oldalképek
Tartalom