Századok – 1988
Tanulmányok - Banaszkiewicz Jacek: A tájbeli a társadalmi rend és a népi eredethagyományok egysége 769/V–VI
A TÁJBELI, A TÁRSADALMI REND ÉS A NÉPI EREDETHAGYOMÁNYOK 777 melyek nagyon fáradságosak az anyagok töredékessége és sok kultúrában való szétszórtsága miatt. A „Biafygród" helynévnek az egész szlávság területén való ismétlődése jelenségét találóan figyelte meg a Stownik Starozytnosci Slowiarískich (Szláv Nyelvemlékek Szótára) szerkesztősége.3 3 Magyarázatot keresve arra a tényre, hogy a „bialy" (fehér) szó gyakran jelenik meg a „gród" (vár) szóval összetételben, a fehérséget a vízzel összekapcsoló magyarázat mellett foglaltak állást. A „biafy" melléknevet a szlávok a víz, valamint a tenger megjelölésére is használták. A „Biaiygródok" tehát olyan városok volnának, amelyek elnevezése a vár víz menti fekvését őrzi meg. G. Labuda az említett Síownikban a fehér szín másik jelentésére is rámutatott (öregség - anyaság, a világtájak szimbolikája).3 4 Ezeket az interpretációs lehetőségeket nem vették figyelembe a „Biafygródok" rejtélyének kibogozásánál. Hozzá kell ehhez tenni H. Ludat észrevételét: Das häufige Auftreten von Namen in Zusammensetzungen mit „bei" - für Landesmittelpunkte ist gewiss auffällig.35 Bár az idézett szerző csak a tétel illusztrálására hozott fel két példát, kijelentésének eszméje szerintünk feltárja a helyes jelentésperspektívát az ismétlődő „Biafygród" toponimiák megmagyarázásához. Ez a fennhatóság, az ország középpontja, a nép és szervezett közössége története kezdetének jól ismert helyszíne. „Bialygród" következésképp az ország középső és legfontosabb vára - az az „urbs regia", ahol a főhatalom és a vallásos kultusz a legerősebben meggyökeresedett. A fehér szín megerősíti e funkcióit, a központ szuverén és királyi pozícióját az egész államban. Feltételezéseinket egyenesen megerősíti a kisebbik Szent István-legendából merített információ. Ez azt mondja, hogy az említett szent templomot alapított a Legszentebb Szűz Mária nevében „in Alba civitate, que ob specialitatem nobilitatis sue nomen accepit...".36 Modelski3 7 és Ludat kutatásai feltárták a fehér szimbolikájával kapcsolatos fogalmakat. A „fehér" szó - állapítja meg az előbbi történész - annyit jelentett, mint eredeti, anyagi, tősgyökeres, öreg, erős, szabad, független stb. G. Dumézil vizsgálatai, melyek összefüggést állítottak fel az ideális társadalmi rétegződés elképzelése és a színek között, nagyszerűen kiegészítették a lengyel és a német tör-33 Bel gard címszó. SSS I. köt. 1961. 101. G. Labuda: Ohorwacja Biata (Fehér-Horvátország). Uo., 255. Ld. még ua.: Pierwsze paóstwo stowianskie, Paiístwo Samona (Az elsó szláv állam. Samo állama). Poznan 1949. 212., 50. jegyzet. 33 H. Ludat: Farbenbezeichnungen in Völkernamen. Ein Beitrag zu asiatisch-osteuropäischen Kulturbeziehungen. Saeculum. 1953. 2. sz. 153., 83. jegyzet. A szerzó gazdagon kiegészítette fejtegetéseit az újabb és figyelmen kívül hagyott irodalommal mdveinek kiválasztásában. H. Ludat: Slawen und Deutsche im Mittelalter. Köln 1982. 407. megmaradt azonban a már a cikk címében olvasható, ma tarthatatlan tézis mellett. Ld. még O. Pritsak: Orientierung und Farbensymbolik. Zu den Farbenzeichnunge.. in altaischen Volkernamen. Saeculum. 1954. 4. sz. 376., 2. jegyzet. Legenda minor s. Stephani regis. Kiad. Bartoniek E. Script, rer. hungar. II. köt. Budapestini 1938. 396. 37 T. E. Modelski: i. m. 19.; H. Ludat: i. m. 38 G. Dumézil: Rituels indo-européens à Rome (III. fej. Albati, russati, virides, IV. fej. Vexillium ceruleum). Études et Commentaires, vol. 19. Párizs 1954; Ua.: La Rigsthula et la structure sociale indo-européenne. (In:) G. Dumézil: Apollon sonore. 208-221. 1, Ld. még О. Pritsak: i. m.
