Századok – 1988
Tanulmányok - Banaszkiewicz Jacek: A tájbeli a társadalmi rend és a népi eredethagyományok egysége 769/V–VI
774 JACEK 3ANASZKŒW1CZ méltó. Szembetűnő benne nevezetesen a közlés szerzőjének könnyed viszonya az uralkodók addigi székhelyének történelmi hagyományához és a hely komolyságához. Szvjatoszlav csak gyakorlati igazságokat hoz fel rezidenciájának áthelyezése mellett, mintha Kijevvel nem kötné össze éppen a történelmi hagyomány, amelyet akkoriban elsősorban bizonyos értékek, a régi jó szokás, törvények stb. kultiválásának parancsaként értelmeztek. Hiszen éppen ez határozza meg Kijev elsőbbségét az orosz fejedelemség más központjaival szemben. A történelem utalásaiból kiderül, hogy a város adta meg az egész állam kezdetét. A legrégebbi, tehát a legbecsesebb és a legprivilegizáltabb2 0 Kijevet a főváros címének kell megilletnie, a fejedelemség központi helyének címe, mivel a megalakulás időrendjében a legfontosabb, a kezdeti helyet foglalja el. Ennek a ténynek alapvető jelentősége van minden vallási és politikai kiemelés szempontjából, amelyekkel ezt a várat felruházták. Amint a továbbiakban ki fogjuk mutatni, más hasonló esetekben is csak az így értelmezett elsőbbség nyomában jelenik meg a többi előny és előjog. A területi közösség belső térszerveződése kapcsolatban van a nép őstörténetével, a történelem kezdeteiből származik. Ezt a tételt állította fel és vezette le Werner Müller a következő nagyszerű mondatban foglalva össze: „Nabelort und Nulljahr fallen ineinander."21 A fennhatóság leendő középpontja valamikor a közösség keletkezésének vagy a nép születésének színhelye volt. Ott, ahol a kezdetek voltak, ott van a törzsi hatalom növelésének folyamán később elfoglalt területek vonatkoztatási pontja. Ilyen középpont perspektívájából jelölik ki a törzsi mikrovilágot, melyet annak nagy példaképe nyomán a négy világtáj szerint rendeznek be. A közösség által elfoglalt tér négyirányú vagy négyrészes szemléletét sok kultúrában lehet kimutatni, és megfoghatóan alakítja ez a törzsi-állami szervezetek területi tagolódását. Ennek az elvnek, melynek köszönhetően keresztülvitték az arról való lényeges meggyőzést, hogy a földi világnak a magasabban érvényes megoldásokat kell utánoznia, a hagyományos társadalmak világnézeteiben való befolyásos jelenlétéről írt legutóbb Georges Dumézil.22 A háromosztatúság sémáját állította szembe a négyszögrenddel, a négyterűség koncepciójával, amely a középpontot a négysarkú egészhez képest, és - amit az említett kutató vetett fel - sok esetben a társadalmi rétegződés ideális modellje éppen a négyosztatúságban teljesül ki, nem pedig a háromszintűén felfogott egészben. A többi kritériummal szemben ennek az az előnye, hogy a mindenség felépítésének lényegét visszaadó elvként a „legerősebb" és a többivel szemben elsődleges. A négyzetmodell alkalmazása tehát sokoldalú, és attól függően, hogy milyen tárgyra vonatkozik ez a szabály, vagy az említett számra támaszkodva a terület korlátozásával, vagy a társadalmat rétegző hasonló eljárással, vagy egészen más vállalkozással van dolgunk, pl. egy ház vagy eg^ szentély építésével, ami szintén a kozmikus norma parancsának veti alá magát. A négyzetes megoldás egyetemes-20 Ld. PVL. 150. (1096). Ld. uo., 20. (882). 21 W. Müller: i. m. 34. 22 G. Dumézil: Apollon sonore... IV. fej. De trois à quatre. 43-50. 23 A. és B. Rees: i. m. VI. fej. The Centre. 147-172.
