Századok – 1988

Tanulmányok - Banaszkiewicz Jacek: A tájbeli a társadalmi rend és a népi eredethagyományok egysége 769/V–VI

A TÁJBELI, A TÁRSADALMI REND ÉS A NÉPI EREDETHAGYOMÁNYOK 773 vetek, borok, különféle gyümölcsök, Csehországból és Magyarországból ezüst meg lovak, Oroszföldről bőrök és viasz, méz és rabszolgák."1 A fennhatóság középpontja a hatalom legmegfelelőbb tartózkodási helye. Egy politikai-társadalmi közösségben a legfontosabbnak kiemelt helyen kell lennie, a területnek azon a pontján, amelyet a csoport szentnek és különösen privilegizáltnak tart.1

7

így gondolkozott a Vitéz Boleszláv uralkodásának történetét leíró krónikás is.1

8

Megemlíti a király nagy hódításait, melyek eredményeként Lengyelország egészen űj területi formát ölt, és megosztja az olvasókkal azt az információt is, hogy a nagy uralkodó az ország fővárosát Krakkóba helyezte, in medio terminorum obtentorum. Az orosz évkönyv közlése, a terület közepe - az uralkodó rezidenciája azonosságon kívül egy másik, nem kevésbé lényeges azonosságot állapít meg. Szvjatoszlav azzal érvel, hogy a Duna menti Perejaszlavecben koncentrálódnak mindazok az elsőrendű fontosságú javak, amelyek a királyságot fenntartják. Ha a G. Dumézil-féle triáda nézőpontjából szemléljük az uralkodó által felsorolt jótétemények listáját, akkor annak a három alapfunkciónak a jelképes leírását találjuk meg benne, amelyek az ún. indoeurópai hagyományban a társadalmi-politikai közösség ideális modelljét alkotják.1

9

Görögországból kerül Perejaszlavecbe az arany, a szövet, a finom gyümölcsök, tehát luxusáruk, mondhatni királyiak. Ennek köszönhetően különül el az uralkodói méltóság, lehetővé válik az udvar fényének fenntartása. A főváros mint a királyi hatalom eszméjét jól szolgáló hely előnyeinek bemutatása után kiderül, hogy a harcosok sem lesznek elégedetlenek az uralkodói rezidencia helyének megválasztásával. A király számára tartották fenn az aranyat és az étkezési és ruházkodási jellegű presztizsprivilégiumokat. A lovagoknak, a királyság támaszainak Perejaszlavec szintén nemesfémet, ezüstöt kínál, és természetesen lovakat, olyasmit, ami nélkül nem tudnak létezni. A város ezenkívül mindenféle javakkal van teli. Gazdag, bővelkedik rabszolgákban, és ez Perejaszlavec harmadik előnye. Mindhárom réteg képviselői szükségleteiknek megfelelő életkörülményeket találnak ott, együtt pedig minden szempontból jómódú közösséget alkotnak. Az a dicséret, amellyel a várost Szvjatoszlav fejedelem illette, a tökéletes társadalom több indoeurópai hagyományban ismert modelljére hivatkozik. Az új főváros - az ország közepe - ilyeténképpen megőrzi és megvalósítja a közösség és élete megszervezésének mintaszerű elveit. Ebben az esetben a társadalmi háromosztatúság normáját, amely megfelelően rétegzi a csoportot, és a kiemelt rétegeknek bizonyos feladatokat és előjogokat ad. A fejedelem által a Kijev elhagyásának szándéka megindoklására felhozott motiváció azonban egy másik okból is figyelemre-Poveszty vremenniih let (a továbbiakban: PVL). Kiad. D. Sz. Lihacsov. Moszkva 1950. 48. Ld. W. Müller: Die heilige Stadt. Roma quadrata, himmlisches Jerusalem und die Mythe vom Weltnabel. Stuttgart 1961. 18

Krónika polsko-éfaska (Lengyel-sziléziai krónika). МНР III. köt. 619. 19 Ld. pl. G. Dumézil: L'idéologie tripartite des Indo-Européens. (Coll. Latomus. XXXI. köt.) Brüsszel 1958.; Ua: Apollon sonore et autres essais. Esquisses de mythologie. Párizs 1982. 207.; A. Gieyszlor: i. m. 14.; Georges Dumézil à la découverte des Indo-Européens. Szerk. J. C. Rivière. Párizs 1979.