Századok – 1988
Tanulmányok - Strzelczyk Jerzy: Gótok Közép-Európában 753/V–VI
GÓTOK KÖZÉP-EURÓPÁBAN 765 és Mazóvia jobb parti részén - is megfigyelhető a temetkezési helyek elhagyása. Végül Pomerániában a wielbarki kultúra hatóköre az 1. és 4. övezetekre redukálódott, ugyanakkor a délkeleti irányban az 5. és a 6. övezetekig tolódott ki. „A wielbarki kultúra településeinek Pomerániából a jobb parti Mazóviába, Podlachiába és Volhíniába való labizációjának ékes tanúbizonyságául szolgál az a tény, hogy ez utóbbi területeken a cecelski szakaszban olyan kőbelsejű kurgánok jelentek meg, melyeknek tipológikus megfelelői a lubowidi szakaszban a kaszubi és krajnói tóvidéken találhatók. Ezek a - főleg wielbarki temetkezési helyekkel összefüggő - kurgánok (...) tanúsítják, hogy а С övezet - valószínűleg allochton eredetű - populációja mily aktív módon vett részt a települések átrendeződésében és a jobb parti Mazóvia, Podlachia és Volhínia benépesítésében." Aligha lehetne jobb példát találni az írott és régészeti források adatainak ily határozott egyezésére Bár a régészetben manapság az a felfogás uralkodik, hogy az etnikai problémákban nem annyira a kulturális különbözőség vagy hasonlóság a döntő, mint inkább a településrendszerek térbeli eltolódása, láthattuk, hogy bizonyos tárgyi emlékcsoportok, mint pl. az oszlopok, kurgánok, korongok és más kőépítmények, tehát az emberi tevékenység szellemi, részben társadalmi szférájába tartozó tárgyak még a megrögzött kételkedőket is meggyőzik a germán (és köztük az észak-germán) népek vándorlásának tényét, idejét és irányát leíró adatok hitelességéről. Nemrégiben Jerzy Gaul 36 a jelenség ismeretkörének kibővítése és elmélyítése érdekében érdekes kísérletet végzett. A közép-európai miniatűr és szimbolikus tárgyi leletek (szerszámok, fegyverek, személyes használati eszközök) képezik tanulmányának tárgyát, és az időszámítás szerinti első századok jelzett területen zajló vándorlásait ékesen bizonyítják. Jerzy Gaul munkájának metodikai részében először utalt rá, hogy a fent említett leletcsoportok milyen jól alkalmazhatók a településeltolódások kutatásánál, ezt követően pedig kimutatta, hogy milyen szoros kapcsolat áll fenn a használati tárgyak miniatürizálása és általa (valamint azáltal, hogy más nyersanyagokat használva a készítmények gyakorlati jelentőségre tesznek szert) a germán kultúrkörben e tárgyaknak tisztán szimbolikus jelleggel való felruházása között. A korarómai időszakban a miniatürizálás először (térkép 377. p) a Balti-tenger délnyugati körzetében figyelhető meg az Elba alsó folyásától az Odera alsó folyásáig, és a dán szigetekig, az Elba középső folyásánál kevésbé, míg a Cseh-medencében, Nagylengyelország déli részén (Poznaií - Szelagtól északra) és Alsó-Sziléziában erőteljesebben körvonalazódott. Mivel a szimbolikus tárgyak legrégebbi példányai Csehországban jelentek meg, J. Gaul kifejtette, hogy a miniatürizálás hagyománya elsőként a markomannoknak tulajdonítható, korarómai kori elterjedése pedig, politikai szervezetük virágzása idején, a markomann társadalmi elit szokásainak behatolásával magyarázható. A későrómai időszakban a „szimbolikus jelentésű tárgyak egyaránt megjelennek a jobb parti Mazóviában, Podlachiában, valamint a mai Szovjetunió és Románia fekete-tengeri vidékein, tehát a wielbarki és J. Gaul, Migracje grup ludzkich w pierwszej potowie 1 tysiaclecia n.c. w Europie srodkowej w s'wietle znalezisk przedmiotów miniaturowych i symbolicznych, Archeologia Polski 28(1983), 2, p. 351-401.
