Századok – 1988
Tanulmányok - Strzelczyk Jerzy: Gótok Közép-Európában 753/V–VI
766 JERZY STRZELCZYK csernyahovi kultúrák területén". „A számunkra fontos emlékcsoportot tartalmazó leletanyagot megvizsgálva megállapíthatjuk, hogy még rengeteg a tennivaló a vallási jellegű hagyományos kultúra-elemekkel. A wielbarki és csernyahovi kultúrában kizárólag kicsi, rendeltetésszerűen nem használható példányok vagy miniatűrök fordulnak elő. Híján vannak az elsődleges jegyeknek, pl. a rituális funkcióké, másodlagos, jelképes, a babonákkal és mágikus praktikákkal összefonódó funkciójukat viszont megtartották, ami talán magas társadalmi pozíciójuk szimbóluma (...). A kizárólag jelképként funkcionáló tárgyak esetében a diffúzió nem valószínű. Csak az adott kultúra szemantikai kódrendszerének hordozóihoz fűződő kapcsolat teszi lehetővé, hogy az ilyen szimbolikus jelentésű tárgyakat ugyanarra használják, mint a hagyomány származási területén. Azon a vidéken, ahol nem jegyeztek fel nagyobb színesfém tárgyakat, a vándorló embercsoportok ottléte a miniatűr, vagy kis^ rendeltetésszerűen nem használható leletpéldányok segítségével mutatható ki." így a tudomány újabb bizonyítékkal gazdagodott ama tézis helyességét illetően, miszerint a római kor régebbi és újabb szakaszainak fordulóján az etnikai eltolódások Közép-Európában, a Balti-tenger délnyugati, és a Fekete-tenger északi és nyugati partvidékeit összekötő tengely mentén zajlottak le. J. Gaul szerint, a Gdaúski Pomeránia és az Alsó-Visztula vidékének nyilvánvaló mellőzése a használati tárgyak miniatürizálásának és a „helyettesítő", szimbolikus jellegű eszközök készítésének elterjedésekor mind a régebbi, mind az újabb szakaszban egyértelműen arra utal, hogy az új szokásokat népszerűsítő embercsoportok útja az Elba menti terület északi részén, azaz a Nagylengyelország - Szilézia közti „pallón" haladt. Természetesen ez újabb bizonyítéka annak, hogy a gótok ősi szálláshelyei sokkal nyugatabbra voltak, mint azt korábban feltételezték. 8 37 Uo. p. 378-9. 38 Felmerül a lengyel területekről származó különböző régészeti leletcsoportok újra elemzésének szükségessége, melyeket Kmieciríski kutatásai óta már nem tartanak a konkrét gót és gepida vándorlás determinánsának, de melyek a ,,gót-gepida" problematikát tágabb értelemben nézve mégis megőrzik lényegüket, ha nem kapcsoljuk össze mindenáron a kezdetektől Kelet-Pomerániával. A tudomány, a helyi kultúrák övezetében, különösen a przeworskiban, idegen hatásokat regisztrál. A kő síremlékeken és kurgánokon, melyekről már szóltunk, valamint a J. Gaul által tanulmányozott miniatűr tárgyakon kívül gondolok még a következő munkákra: G. Domariski. Ceramika jezowata z okresu wptywów rzymskich znaleziona w Polsce, Archeologia Polski 12(1967) p. 137-152; B. Balke, Uwagi о póínorzymskiej, rçcznie lepionej ceramica wazowatej, uo. 14(1969) p. 417-431 (a przeworski kultúra területén nem, Pomeránia és Mazóvia területén pedig nagy szemben fordul elő); R. Jamka. Fibule typu oczkowatego w Europie srodkowej ze szczególnym uwzglednieniem ziem polskich, Materiaty Starozytne 10(1964) p. 7-104; U. Dmochowska, Wielkie budowle epoki zelaza na terenie Europy póínocnej i srodkowej, Zesz. Nauk. Uniw. tódzkiego, Nauki Hum. - Spol., I. sorozat, 60(1969) p. 3-22; J. Skowron, Osady z okresu rzymskiego na Pomorzu, w pofcidniowej Skandynawii i Jutlandii. Studium porównawcze, Archeologia Baltica, IV. kötet, 1979, p. 85-176. - Mivel a különböző nézetek behatárolják cikkem tartalmát, most mellőzöm a vándorló germán népcsoportok későbbi 5-6. századi, lengyelfölddel való kapcsolatainak érdekes problematikáját. Ez utóbbi kérdés, a hun birodalom 5. század derekán bekövetkezett bukása után, a barbár világban egy átrendeződésekkel, átalakulásokkal tarkított népességmozgással magyarázható. Egyes kutatók állítása szerint a vándorlások tanulmányozásához nagy segítséget nyújtanak a római és bizánci arany solidusok és érmeleletek. Külön problémát jelent az ún. dobrodzien-i csoport kérdése, melynek léte szorosan kötődött az 5. században germán fennhatóság alatt álló Kárpát- medencéhez. Vö. J. Slrzelczyk, Stan Badart..., p. 150-152.
