Századok – 1988

Tanulmányok - Strzelczyk Jerzy: Gótok Közép-Európában 753/V–VI

756 JERZY STRZELCZYK elvetésének szükségességére, miszerint a mai Lengyelország területén kiterjedt, gót irányítású politikai szervezet létezett volna. Szakítunk azzal az értelmezéssel, mely a gótoknak a Balti-tenger déli partvidékére történt érkezését egyszeri - vagy a Jor­danesnél feljegyzett hagyománnyal egyezően három nagy hullámban lezajló - fegy­veres inváziónak fogja fel. Jelenleg inkább számolhatunk a germán népesség egyes csoportjainak lengyel földekre való lassú benyomulásával, jóllehet, e csoportoknak a pillanat szükségeinek megfelelően szervezetteknek kellett lenniük, sőt némelyi­kük, mint pl. amelynek élén Bérig király állt, hosszú időn keresztül magas szinten volt képes megőrizni belső összeforrottságát és hagyományát. A következő megál­lapítás, melyet néhány tudós egymástól függetlenül tett (nálunk G. Labuda), bizo­nyítja azt a tézist, hogy a gótok partraszállása a Balti-tenger déli partvidékén („Got­hiskandza") korántsem a Visztulái Pomerániában zajlott, hanem az Odera torkolat­vidékén. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Gdaiíski Pomerániát kizárjuk a gót nép etnogeneziséből, csupán arra utal, hogy a gótok esetleg később szállták meg ezt a területet. Továbbra is a megoldatlan és vitás kérdések közé sorolhatjuk a következő­ket: a (Kasjodor-) Jordanes által feljegyzett gót saga szavahihetőségének problémá­ját, a Balti-tenger déli partvidékén a gótok elfoglalta földek etnikai környezetét (ős­szlávok voltak, vagy más germán népek?), a gót lakosság hazánk területén való tar­tózkodásának és átrendeződésének régészetileg bizonyítható nyomait. Vitathatók to­vábbá a koragót történelem eseményeinek pontosabb datálásával kapcsolatos prob­lémák. Újabban a tudomány - különösen K. Tymieniecki, J. Kmiecinski, Jan Czar­necki munkái9 - nem kis kétellyel közelednek Jordanes kései (6. sz. közepéről szár­mazó) beszámolóihoz, s mégis gyakran találkozunk azzal, hogy e szerző „Getica" c. értekezését homogén egységként kezeljék, s figyelmen kívül hagyják a mű bo­nyolult szerkezetét, és a Th. Mommsen utolsó kritikai kiadása óta tett forráskritikai megállapításokat. Elvileg helyes, ha elsősorban az ókori kortárs, vagy a már em­lített események idejéhez közel élő szerzők (Strabón, az idősebb Plinius, Tacitus, Ptolemaiosz) beszámolóira támaszkodunk. Az említett szerzők lakonikus, s gyakran nem egyértelmű adatait sokszor nem kellő kritikával kezelik, és olykor szinte ele­ve csak a megfogalmazott tézisek igazolására szolgálnak (ez a tendencia különösen R. Hachmann és J. Czamecki monográfiáiban szembetűnő). Az ókori források egyoldalú figyelembevételére igen jó példa lehet az a vita, mely arról folyik, hogy a visztulai pomerániai gót szálláshelyek (mint Ptolemaiosz írja ,,Geográfiá"-jában), közvetlenül a tengernél találhatók, vagy tőle bizonyos távolságra, a szárazföld bel­sejében. Tacitus tanúsága szerint: trans Lugios Gotones regnatur..., protinus dein­de ab Oceano Rugii et Lemovii (Germ. с. 43). Ahogy H. iowmiaúski' ' helyesen 9 J. Czarnecki, The Goths in ancient Poland. A study on the historical geography of the Oder-Vistula region during the first two centuries of our era, University of Miami Press, Coral Gables (Flo­rida) 1975. Vö.: J. Strzelczyk. О Gotach na ziemiach polskich. VÖ. J. Strzelczyk, Stan badah..., p. 126 al.; E. Zwolski, Kasjodor i Jordanes. História gocka czyki scyt^jska Europa, Lublin 1984 (a Getica lengyel fordításával). 1 H. íowmianski, Pocz. Polski, V. kötet. Warszava 1973, p. 388-9, 1247. jegyzet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom