Századok – 1988
Folyóiratszemle - Jacobs Jack: Marxizmus és antiszemitizmus. Kautsky perspektívái 744/IV
FOLYÓIRATSZEMLE 745 Jacobs azonban e megállapítása mellett óv is bizonyos leegyszerűsítésektől és azonosításoktól. Engels 1895-ben meghalt, Bernstein pedig eltávolodott az „ortodox marxistáktól" -s ezzel így Kautsky szerepe önmagában megváltozott a nemzetközi munkásmozgalomban. így azután míg a zsidókérdést illetően is korábban „egy volt a sokak közül" - most viszont új „szerepkörben" szólalt meg ugyanezekről a kérdésekről - miközben új jelenségek is bonyolultabbá tették magát a problémakört. Egyfelől kelet-európai összefüggésben ekkor jelentkezett élesebb formában az oroszországi zsidóüldözések új jelensége és egyúttal a zsidók egyenjogúsítása, másfelől egyszerre a cionizmus és a zsidó munkások új szocialista szervezete, a Bund. Mindez már méreteiben mind új problémát jelentett. Engels a cionizmust legfeljebb ha érintette levelezésben, Bernstein pedig a revizionista vita kipattanása előtt nyilvánosan szintén nem foglalt állást e kérdésekben. Kautsky zsidó témájú cikkei már csak ezért is hangsúlyosakká váltak az egész Internacionálé szocialistái számára. Ezek a cikkek zömükben 1895 és 1914 között keletkeztek - de mint mindig mindennek, ezeknek az írásoknak is volt előzményük. Még 1882 októberében jelent meg a Der Sozialdemokrat hasábjain Kautskynak az a cikke, amely a monarchiabeli zsidóüldözésekkel foglalkozott, s hangsúlyozta, hogy az antiszemitizmus ott jelentkezik a lcgkombattánsabban, ahol a politikai rendszerek a leginkább autokratikus jellegűek. Noha e mozgalmak rendszerint bizonyos szociális színezetet is kaptak, mégis ezekre elsősorban az vált jellemzővé - mint azt Kautsky aláhúzta -, hogy e tömegek ezekben az országokban „megkeresték maguknak" azt az ellenséget, amelyet a legkisebb ellenállással támadhatnak. Egy évvel később, 1883 szeptemberében a svájci Zürcher Post számára írt újabb cikket az ausztria-magyarországi „zsidó-verésekről", s ekkor tett egy másik figyelemre méltó észrevételt az antiszemitizmus e felerősödéséhez, amikor hangsúlyozta, hogy „ez nem az új társadalom új élethangjait, hanem a réginek a halálvergődését jelzi". A problémákat azonban Kautsky ebben az esetben sem kívánta sem megkerülni, sem leegyszerűsíteni. így hangsúlyozta e mozgalmak szociális összefüggését, tömeges jelenségét, azt, hogy ezekben ellenzéki erők és demokratikus szándékok is elkeverednek, ami mind alkalmassá teszi, hogy munkásokat is magával ragadjon - és ezért írta egy 1884 júniusi még Engelsnek írott levelében, hogy az „az antiszemiták a mi legveszélyesebb ellenfeleink". Kautsky első nagyobblélegzetű írása a zsidókérdésről az 1885. évi osztrák Munkáskalendáriumban jelent meg. Ebben Kautsky már részletezőbb képet festett a monarchiabeli jelenségekről, s ismét aláhúzta, hogy az antiszemita mozgalmak követőiket legnagyobbrészt a „pusztuló osztályokból" gyűjtik - és hogy céltáblájuk elsősorban éppen „a zsidó munkások" rétege. Mindezek alapján „az antiszemitizmus nem félreértelmezett szocializmus, hanem félreértelmezett feudalizmus", s itt megismételte, sőt kibővítette az Engelshez írott gondolatot, hogy az antiszemitizmus semmiféle utat nem épít ki a szocializmus felé, hanem éppen ellenkezőleg „a szocializmus legveszélyesebb ellenfele". Jacobs tanulmányában nyomon követi Kautsky későbbi írásait is, mivel a cseh és osztrák viszonyok között érthetően otthonosan mozgó Kautsky érdeklődése később sem csökkent sem ezen országok, sem a jelenségek iránt -másfelől az Adler-családdal való személyes barátság is megannyi új forrással látta el a további vizsgálódásai számára. Ezek az írásai azonban ekkor már Kautsky fő orgánumában, a Neue Zeitben jelentek meg. A Neue Zeit léte egyébként is „megkövetelte", hogy Kautsky kitérjen ezekre a jelenségekre. Külön érdekességet jelenthet az az írása, amely magyarromán-erdélyi összefüggésben vizsgálta ugyanezeket az összefüggéseket (Neue Zeit 1892/93). Az 1890-es evek végén azonban mindez egészen más vetületben „követelt" reflexiókat Kautskytól. Felszínre pattant a Dreyfus-ügy, viták kezdődtek a francia szocialisták körében, újfajta kapcsolatok létesültek Jaurœ és Kautsky, illetőleg Kautsky és Ch. Rappoport, a Franciaországban élő ismert orosz-zsidó szocialista publicista, filozófus-történetíró között. Kautsky megnyitotta a Die Neue Zeitet Jaurès és Rappaport számára - míg Kautsky ez ügyben a francia szocialista sajtóban szólalt meg. A vita lényeges mozzanatait, Kautsky észrevételeit Jacobs ugyanúgy pontosan ismerteti - mint azt is, hogy ugyanezzel a kérdéssel Kautsky miként szembesült még egy fontos régióban: Lengyelországba'- \ történeti „véletlen" hozta úgy, hogy nemcsak egy vaskosan fontos terület nagyon kritikus problémáival szembesült, hanem minaezt éppen ebben az időben ismét egy történetileg kiemelkedő személyiség is közvetítette, akivel Kautsky ugyancsak személyes baráti kapcsolatba került, aki előtt ugyancsak megnyitotta a Die Neue Zeit fórumát: Rosa Luxemburg előtt. Ezt a kapcsolatot
