Századok – 1988
Folyóiratszemle - Hryniuk Stella: Paraszti mezőgazdaság Kelet-Galíciában a 19. század végén 746/IV
746 FOLYÖIRATSZEM LE Jacobs ugyancsak több szálon mutatja be - mint ahogyan kitér arra is, hogy a századfordulón új oroszországi jelenségekkel is milyen új Kautsky-állásfoglalások születtek. A tanulmány jóllehet jelentős hányadban az 1914 előtti korszakkal foglalkozik - de távolról sem kizárólagosan, és az érdeklődő mind a különféle régiók esetében, mind forrásanyagokat illetően talál új nyomokat, anyagokat az 1920-30-as évekre is. (International Review of Social History. 1985. 3. sz. 400-430. I) J. J. HR YNIUK, STELLA PARASZTI MEZŐGAZDASÁG KELET-GALÍCIÁBAN A 19. SZÁZAD VÉGÉN A kortárs szakemberek véleménye szerint Galícia a 19. század végén gazdaságilag igen elmaradott terület volt. A földbirtokosok eladósodtak, a birtokok felaprózódtak, a termésátlagok nem emelkedtek, a parasztokat szegénység és tudatlanság jellemezte. Galícia és Kelet-Galícia történetének lengyel, ukrán, szovjet és nyugati történetírói a későbbiekben átvették ezt az értékelést. A tanulmány szerzője, Stella Hryniuk módosítani szeretné a kialakult képet. Ugy véli, annak ellenére, hogy egész Galíciában a terméseredmények elmaradtak Nyugat-Európa, sőt a Monarchia nagyobb részének terméseredményei mögött, bőséges bizonyíték van arra, hogy Kelet-Galíciában a mezőgazdaság - sőt az oktatás és a közegészségügy is - jelentősen fejlődött. Galícia 19. század végi gazdasági életének felvázolásából indul ki Hryniuk. Galíciát mint alapvetően agrárjellegű vidéket, érzékenyen érintette az 1870-es évek közepétől kibontakozó európai agrárválság, melyet az olcsó amerikai búza beáramlása idézett elő. A népesség száma növekedett, de az elhúzódó válság miatt a nagy- és középbirtokok egyre kevesebb embert tudtak foglalkoztatni. Mivel a zömében paraszti népességnek nem volt más jövedelemforrása, mint a föld, az 1890-es évekre megerősödött a kivándorlás Galícia lengyel, sőt ukrán lakossága körében. A paraszti kisbirtokok átlagos nagysága is csökkent, s ebből a korszak gazdasági szakemberei s később a történészek azt a következtetést vonták le, hogy a paraszti mezőgazdaság lehanyatlott és életképtelenné vált Galíciában. Hryniuk nem ért egyet ezzel a szokványos következtetéssel. Sőt még azt is megjegyzi, hogy az említett szerzők pontatlanul használták föl adataikat, s forrásaik nem mindig egyértelműek a paraszti gazdaságok nagyságának meghatározásakor. Többnyire figyelmen kívül hagyták, hogy a földparcellák száma nem azonos a paraszti gazdaságok számával. De nem vették figyelembe azt sem, hogy Kelet-Galícia önálló ökológiai és társadalmi jellegzetességeket mutat, s a Galícia egészére meghatározott átlagos birtoknagyság nem érvényes Kelet-Galíciára. Már a II. József korabeli felmérések is arról tanúskodnak, hogy Kelet-Galíciában általában nagyobbak voltak a paraszti földbirtokok, mint Nyugat-Galíciában, s ezért a birtokaprózódás után a 19. század végén is nagyobbak maradtak. Hryniuk a galíciai földbirtoklási adatokra jellemző bizonytalanságokat is tekintetbe véve elfogadja Buják 1914-ben közzétett számításait, melyek az 1900-as összeíráson alapulnak. Ezek alapján azt állítja, hogy Kelet-Galíciában, Podólia öt járásában a paraszti birtokok átlagosan három hektárnyi nagyságúak voltak. Még többet mond a következő összehasonlítás. Az 1902-es ausztriai mezőgazdasági összeírás adatai szerint a galíciaiak 40,6%-a élt két hektárnál kisebb birtokokon. Németországban ugyanekkor a birtokok 58,2%-a nem érte el a két hektárt. Nemcsak a birtoknagyságot vizsgálja Hryniuk, részletesen elemzi a paraszti gazdálkodást is. Annak ellenére, hogy a paraszti birtokok átlagos nagysága állandóan csökkent, valójában egyre több föld került a parasztság tulajdonába, mivel a felosztott nagybirtokok vásárlói között szép számmal találunk parasztokat is. A vásárláshoz szükséges pénzösszeget elsősorban saját termelvényeiből teremtette elő a paraszt, bár a hagyományos termékek ára ekkor alacsony volt. Ugyanis statisztikai táblázatok alapján állítja a szerző, hogy a terméshozamok nagysága és növekedési rátája az 1880-as évek közepétől folyamatosan emelkedett Kelet-Galíciában, s különösen legelmaradottabbnak tartott területén, Dél-Podóliában. A terméshozamok a paraszti gazdaságokban és a nagybirtokokon is emelkedtek, a növekedési ráta azonban a paraszti gazdaságokban volt nagyobb. 1890 körül csökkenni kezdett a fő gabonafélék vetésterülete, míg a burgonyáé tovább nőtt. A
