Századok – 1988
Történeti irodalom - Voproszi isztorii osztoricseszkoj neuki (Ism.: Kurunczi Jenő) 732/IV
733 TÖRTÉNETI IRODALOM szempontot felvető műveit K. M. Kolobova az archaikus kor görög társadalmáról és az athéni állam fejlődéséről. Tanítványai közül kiemelkedik Ju.. V. Andrejev és E. D. Frolov munkássága. Frolov két monográfiát írt a késői görög türanniszról (1972, 1979), amelyekben mélyrehatóan elemezte, milyen politikai helyzetben jött létre és milyen szerepet játszott ez az uralmi forma a klasszikus polisz krízisekor. A tanszék 1974-től rendszeressé tette az antik államról tartott tudományos konferenciákat, folytatódtak a kultúrtörténeti és a historiográfiai kutatások. A középkori egyetemes történeti tanszék a fakultás megnyitása után a feudalizmus genezisének kérdéseit, az egyes régiók sajátosságait, a középkori népmozgalom és ideológia fejlődését kezdte tanulmányozni. Itt tevékenykedett a szovjet marxista bizantinológia egyik megalapítója M. V. Levcsenko. Az 1930-as évek második felétől különösen intenzívvé vált a középkori város és mozgalmainak (О. V. Vajnstejn és M. A. Gukovszkij művei) és az olasz humanizmus és reneszánsz kutatása (Gukovszkij munkái). Az 1960-as évek közepétől összehasonlító-tipológiai vizsgálatok kezdődtek a feudalizmus fejlődési típusainak témakörében. Ezen munkálatok jegyében született G. L. Kurbatov műve a koraközépkori bizánci városról és V. I. Rutyenburg írásai a középkori Itália történetéről. Az Iíj- és legújabbkori egyetemes történeti tanszék legkiemelkedőbb egyénisége az 1950-es évekig Je. V. Tarie volt. A nagy honvédő háborúig főleg a nagy francia forradalom, az USA polgárháborúja, a 19. századi francia forradalmak és az újkori diplomáciatörténet állt a-tanszéki kutatások fókuszában. A háború befejezése után ezeken a hagyományos területeken új eredmények születtek. így V. G. Revunyenkovnak a nagy francia forradalomról 1966 és 1983 közt megjelent munkáiban a jakobinus diktatúra új koncepciójával (eszerint sajátos kettős hatalom jött létre) találkozunk. Az 1950-es évek végétől új kutatási irái.yok bontakoztak ki (Latin-Amerika, a déli és a nyugati szláv országok történetének tanulmányozása). A néprajzi és embertani tanszék 1968 óta működik önállóan. A munkatársak részt vettek a szibériai komplex, a kaukázusi régészeti-néprajzi és a Szovjetunió európai részén lezajlott antropológiai-etnográfiai kutatásokban. A tanszék különösen nagy hírnevet szerzett a 4-10. századi Észak-Kaukázus (A. V. Gadlo) és Dél-Szibéria (i.sz. I. évezred) etnikai történetének (D. G. Szavinov) paleoetnográfiai módszerrel történő vizsgálatában. A művészettörténeti kutatásoknak - különösen az antik, a bizánci, az óorosz és a reneszánsz művészet területén - Leningrádban N. P. Kondakov, D. V. Ajnalov és В. V. Farmakovszkij révén nagy hagyománya volt. Különböző szervezeti változások után 1945-től a történeti fakultáson képezték a művészettörténészeket is. Az 1950-es évektől a tanszék kutatási területe művészetelméleti, műkritikai kérdésekkel, az új- és legújabbkori egyetemes és orosz-szovjet művészettörténettel bővült. A kötet szerzői körültekintő historiográfiai áttekintést nyújtottak az 50 év alatt a történettudomány egyes szakterületein végzett oktató-nevelő és kutatómunkáról. Méghozzá oly módon, hogy ahol nagy hagyományok voltak, ott visszanyúltak az 1934, sőt esetenként az 1917 előtti időszakra. A könyv alapján egyre táguló kutatási horizont és a módszerek megújulása tárul elénk. Legújabban pl. a kollektív munkálkodás és a gyűjteményes köteteket felváltó kollektív monográfiák kerülnek előtérbe. A cikkek nyomán megbízható képet kapunk az oktatás egyetemen belüli szervezeti formáinak és egy-egy tudományág koncepciójának változásáról. A tanulmányokból megállapítható, hogy a fakultásnak a vizsgált időszakban óriási szerepe volt a Szovjetunió és más országok szakembereinek képzésében, a szovjet és a nemzetközi tudományos életben. Sokszor találtunk utalásokat magyar hallgatókra, aspiránsokra, magyarországi kapcsolatokra. Több tanszék tudományos eredményei (pl. a régészetié) közvetlenül is elősegíthetik a magyar kutatók munkáját. A fakultás tanszékei között (pl. a szovjet társadalom és az SZKP története tanszékek közt), az egyes kutatócsoportok és az akadémiai intézetek, a szovjet és a külföldi egyetemek és szakfolyóiratok között gyümölcsöző munkakapcsolatok alakultak ki. Igen sok főiskolák közti, köztársasági és össz-szövetségi tudományos szimpóziumot rendeztek, melyeknek élőadásait tematikus tanulmánykötetekben adták ki. A fakultás hallgatóit a magasszintű szakmai képzésen túl igaz hazafiságra és az egyetemes emberi kultúra értékeinek megbecsülésére nevelik. KuruncziJenő
