Századok – 1988
Történeti irodalom - Voproszi isztorii osztoricseszkoj neuki (Ism.: Kurunczi Jenő) 732/IV
732 TÖRTÉNETI IRODALOM Vasváry Ödön, az amerikai magyar történelemkutatás néhai „nagy öregje" állapított meg először, nem kis büszkeséggel: a világ hozzánk hasonló, kisebb nemzetei közül egyik sem járult hozzá oly jelentős mértékben az Egyesült Államok szellemi, tudományos és ipari fejlődéséhez, mint a magyar. Csillag András VOPR OSZIISZ TORIIISZ TORICSESZKOJ NA UKI Leningrad, Izd. Leningradsz. univ. 1984. 148 1. A TÖRTÉNETTUDOMÁNY TÖRTÉNETÉNEK KÉRDÉSEI A Szovjetunióban a Népbiztosok Tanácsa és az OK(b)P Központi Bizottsága 1934 májusi határozata alapján 1934 őszétől megnyitották kapuikat a moszkvai és a leningrádi egyetem történettudományi fakultásai. Az alapítás 50. évfordulójára adta ki a leningrádi egyetem a fenti cikkgyűjteményt, amelyben a fakultás tanszékeinek vezetői elemzik az 1984-ig eltelt időszak kutatómunkáját. Az 1930-as évek közepétől a 70-es évek elejéig a régészeti tanszék kutatómunkájának irányát V. I. Ravdonyikasz és M. I. Artamonov határozta meg! Ravdonyikasz 1938 és 1950 közti sztaraja ladogai ásatásai alapján alkotta meg a 9. sz. végi-10. sz. eleji óorosz településmodellt. Artamonovot a szkíta, a kazár és a korai szláv történet érdekelte. Több műve (pl. A kazárok története, 1962) niáig alapmunkának számít. Az utóbbi 20 évben a tanszéken komoly elvi jelentőségű viták folytak olyan alapkérdésekről, mint az archeológiai kultúrák fogalma és kapcsolatuk a történelmi folyamatokkal. A leningrádi területen végzett ásatások és az ezt követő kiadványok (G. Sz. Lebegyev, V. A. Bulkin és I. V. Dubov 1977 és 1982 közti művei) a kora középkori orosz történet több kérdését helyezték új megvilágításba. V. V. Mavrogyin a Szovjetunió története tanszék 1930-as évekbeli tevékenységéről szólva kiemelten hangsúlyozza B. D. Grekov szerepét a Kijevi Oroszország marxista történetírásának megalapozásában. A nagy honvédő háború alatt a tanszék irányítását Mavrogyin vette át. Művei az óorosz állam geneziséről és fejlődéséről, az orosz központosított állam kialakulásáról és a feudalizmus korának parasztmozgalmairól sokoldalú érdeklődését és az új megoldások keresését tükrözik.^ A tanszéken még az 1930-as évek végén kezdődött a 17-18. századi orosz parasztháborúk kutatása. így születtek az olyan időtálló alkotások, mint I. I. Szmirnov munkája a Bolotnyikov-felkelésről, I. V. Sztyepanov műve a Razin parasztháborúról és Mavrogyin könyvei a Pugacsov-felkelésró'l. Az utóbbi 20 évben a leningrádi kutatók kiemelkedő eredményeket értek el a Kijevi Oroszország (I. Ja. Frojanov), Északnyugat-Oroszország 15-16. századi agrárfejlődésének (A. L. Sapiro), a 16. századi agrárfejlődésnek (A. L. Sapiro), a 16. századi-17. sz. eleji orosz történelem (R. G. Szkrinnyikov) és a feudalizmus kora historiográfiájának tanulmányozásában (Sz. N. Valk, Mavrogyin, Sapiro, Sz. L. Pesties). Az SZKP története tanszék 1963-tól működik önállóan. A tudományos munka különösen termékeny szakasza kezdődött el a 70-es évek elején V. A. Jezsov irányításával. Az új témák felé fordulást jelezték Jezsovnak és R. Ja. Habibulinának a pártnak és a munkásosztálynak a szocializmusban játszott szerepét tárgyaló művei. A szovjet társadalom története tanszék először főleg az októberi szocialista forradalom és a polgárháború kérdéseit tanulmányozta. Kutatómunkájuk a 60-as évek második felében teljesedett ki. Csak néhányat említenénk az új témák közül. Ilyen volt az 1921 és 1937 közti építőmunka, a nagy honvédő háború, a helyreállítás és a szocializmus történeti kérdéseinek tanulmányozása. Az ókori történelem kutatásának Leningrádban nagy hagyománya volt. Az antikvitás marxista feldolgozásában az 1930-as évek közepétől kiemelkedő szerepet játszott Sz. I. Kovaljov és Sz. Ja. Lurje. Kovaljovnak az antik társadalom történetéről (1936) és Róma történetéről (1948), Lurjének pedig az ókori Görögországról (1940) és a nagy görög tudósokról írt művei a szovjet ókortudomány kimagasló alkotásai voltak. 1945 után a tanszéken három kutatási irány bontakozott ki: az antik rabszolgatartó állam kialakulásának és fejlődésének, a kultúrtörténetnek és az antikvitás historiográfiájának a vizsgálata. A legújabb régészeti és filológiai források felhasználásával ekkor írta sok új
