Századok – 1988
Történeti irodalom - Gündisch Gustav: Aus Geschichte und Kultur der Siebenbürger Sachsen (Ism.: Fügedi Erik) 723/IV
726 TÖRTÉNETI IRODALOM németekre terjesztette ki figyelmét, a többi nemzetiség kevéssé érdekelte, a középkori magyar királyság területén élő többi német sem. Ez az önként vállalt korlátozás nem látszik nagyon indokoltnak, de bizonyos fokig érthető. Azt is tudomásul kell vennünk, hogy az 1970-es évek elejétől kezdve egy, a román párt- és államvezetés által kikényszerített korlátozás is érvényesült: a szász történészek ugyanúgy el voltak zárva az európai - és benne a magyar - történetírás eredményeitől, mint a román vagy a romániai magyar szakemberek. Sietve teszem hozzá, hogy itt nemcsak az irodalom megfelelő terjesztésére gondolok, hanem a személyes találkozásra is, amely a kutatók eszmecseréjét lehetővé teszi. Az így kialakuló információhiány komoly hátrányt jelent. A bizonyításra éppen ezzel a most részletesebben ismertetett tanulmánnyal kapcsolatban nyílik lehetőség. A szászok történetének legutolsó összefoglalása a megtelepülő németek származásával kapcsolatban megállapította, hogy a bevándorlók zöme a kölni érsekség területéről került Erdélybe. Vándorlásukkal kapcsolatban azt is állította, hogy a zöm átmenetileg a magdeburgi érsekség területén állt meg (Quellen zur Geschichte der Siebenbürger Sachsen 1191-1975 Hg. v. E. Wagner (Schriften zur Landeskunde Siebenbürgens 1.). Köln-Wien 1976). Ha tekintetbe vesszük a német és lengyel történetkutatás újabb eredményeit, akkor, ha nem is biztos tényként, de lehetőségként azt is figyelembe kell venni, hogy a keleti német település formája éppen a magdeburgi érsek joghatósága alatt álló területen született meg, és - ami még fontosabb — már itt kialakult az az eljárás, hogy a városok alapítása, pontosabban a bennük összpontosuló vállalkozók megjelenése jelentette a település mozgatóerejét. Ezzel természetesen nem akarom tagadni, hogy a szászok zöme egyszerre érkezett meg Erdélybe, de az elhelyezkedés és berendezkedés motorját a városi vállalkozókban, illetve ebben az esetben a gerébekben keresném. Még a városoknál maradva, szeretném elmondani, hogy F. Rörig mutatott rá a keleti német városalapításnak arra a formájára, amikor ezt egy vállalkozókból álló konzorcium hajtja végre (Der Markt von Lübeck, 1922.). Rörig megállapításait L. von Winterfeld kérdőjelezte meg (Zeitschrift des Vereins für Lübecker Geschichte und Altertumskunde 1929), ami a lübecki viszonyokat nem ismerő történészeket elbizonytalanította. Akárhogyan áll is a kérdés Lübeckben, az utóbbi évtizedek egyik legjobban képzett és legpontosabban dolgozó magyar történésze, Paulinyi Oszkár egy 1971-ben megjelent tanulmányában (In: Der Außenhandel Ostmitteleuropas 1450-1650. Hg. v. I. Bog, Köln-Wien) megcáfolhatatlanul bebizonyította, hogy az alsómagyarországi bányavárosok (Selmec-, Beszterce- és Körmöcbánya) ilyen vállalkozó konzorciumnak köszönhetik létüket. Az érvelés során Paulinyi nemcsak írott forrásokra támaszkodott, hanem levonta a városalaprajzból adódó tanulságokat is, azaz azt a módszert alkalmazta, amit a németek Verfassungstopographie-nak hívnak. Ilyen kutatások Szebenben is folytak (Gündisch hivatkozásai: P. Niedermaier: Siebenbürgische Städte, Bukarest 1979: H. Fabini in: Rivista muzeleor si monumenjilor 1974), de azt Paulinyi tanulmányának ismeretében és a Szeben német nevében megőrzött személynév (Hermann-stadt) ellenére sem meri állítani, hogy Szeben ilyen alapított város. A gerébek eltűnésének is van magyar párhuzama, a 14. század második felében Budán is eltűntek a Ritterbürgerek és a helyüket kereskedők foglalták el (Kubinyi A.: Budapest története II. 65. 1.). Buda esetében sajnos nem tudjuk megmondani, hová lett ez a feudális vezetőréteg. Ennek a kérdésnek még van irodalmi említése, a következő izgató és csak közös erőfeszítéssel megoldható kérdés már legfeljebb csak személyes beszélgetésekben kerülhetett volna terítékre, s ez a Krisztus Teste társulat vagy céh kérdése. Ügy tűnik, hogy ez a vallásos társulat a távolsági kereskedők klubja volt, Pozsonyban, Budán és Sopronban is megtalálható, a szebenit G. Sievert még 1872-ben dolgozta fel (Archiv für Siebenbürgische Geschichte 10.). A felsorolt információ és kapcsolathiány nem Gündisch terhére írandó. Paulinyi említett tanulmányát még ismerte, de az 1973-ban megjelent Budapest történetéhez már nem juthatott hozzá. Nyomasztó lehetett egyre jobban eltávolodni az európai történetkutatástól, s otthon is egyre kevesebb visszhangot kapni. „A hatvanas években a szebeni Bruckenthal Múzeum könyvtára illetékeseinek nagyvonalú liberális magatartása megteremtette a lehetőséget - írja -, hogy a helyi volt evangélikus gimnázium könyvtárának igen gazdag anyagához - az 1700 előtt megjelent kötetek száma 15 000 -hozzáférhessek, így elöljáróm, Dr. Friedrich Müller püspök engedélyével a hivatalos idő alatt napi egy-két órát dolgozhattam ott" (XI. lap). Figyelme a possessor bejegyzésekre irányult. Ennek a munkának során vázolta fel Pesti Gáspárnak, előbb János király titkárának életútját, aki ura halála után egy ideig Brassóban húzta meg magát, és ott Honterusnak egy, a diákok számára írt Epitome adagiorum c. munkájához írt előszót. Később Fráter György szolgálatába lépett, s árulásával talán
